Felsőfokon

A Műegyetem Építészmérnöki Kara megalapítása óta meghatározó és vezető szerepet tölt be a hazai építészképzésben. Oktatási modelljét, képzésének tartalmát e nagy múltú tradíció határozza meg a mai napig is. A felsőoktatásban azonban az elmúlt több mint egy évtized alatt rengeteg változás ment végbe, közülük két lényeges elem emelhető ki: az egyik a kétciklusú, alap- és mesterképzés bevezetése az osztatlan képzés mellé, a másik a gazdálkodási és pénzügyi feltételek folyamatos szűkülése.

A kart a fentieken túl – az utóbbi négy évben végrehajtott – az európai felsőoktatási szabályozásokhoz és szabályokhoz való igazodás, valamint a fenntartó által ennek kapcsán tett jogharmonizációs és racionalizálási lépések is újabb kihívások elé állították. Kimondható, hogy a gazdaságban és a felsőoktatásban is szinte követhetetlenül felgyorsult a változás és az ezzel járó folyamatos bizonytalanság. A megváltozott körülmények természetesen kihatnak képzéseinkre is, és mára nyilvánvalóvá vált, hogy ragaszkodásunk a megszokott rendhez nehezen fenntartható. Felismertük, hogy az új kihívásokra hagyományaink lényegét megőrizve kell reagálni, és aki nem tud változni, az már a jelen helyzetben is óriási hátrányba kerülhet.

A fentiek tükrében újra kell gondolnunk az oktatásban, a szakmában és a társadalomban betöltött szerepünket, ezért elkezdtük felülvizsgálni tanterveinket és oktatási módszereinket. E folyamat két fontos eleme, hogy egyrészt hogyan tudjuk vonzóvá tenni az egyre csökkenő létszámú középiskolás korosztály – a korábbi évtizedekhez képest gyökeresen más X, Y, Z generáció – számára a műszaki-mérnöki hivatást, másrészt, hogy a szakma széles spektrumán elhelyezkedő hallgatóink hogyan látják a gyakorlatban eltöltött évek után a nálunk megszerzett tudás hasznosságát.

Eddigi eredményeink alapján úgy látjuk, hogy a válaszok között még kiemeltebb szerepet kell biztosítanunk a széles körű specializálódásra és – ennek következményeként is – a tehetséggondozásra. Oktatásunk frontális és számonkérő jellegét – a gazdasági működési feltételek fennállásával egyidejűleg – fel kell hogy váltsa a csoportos, párbeszéden alapuló oktatási módszer, amely sokkal jobban készíti fel hallgatóinkat az együttműködésre, az önálló problémafelismerésre és a gondolkodásra, amely a jövő munkaerőpiacán valószínűleg a legfontosabb képesség lesz.

A kihívásokhoz való alkalmazkodás egyben új lehetőségeket is teremt, s ezek kihasználása érdekében a karnak a kortárs szellemi irányzatokra, az új technikai megoldásokra és a progresszív törekvésekre nyitott hozzáállásán kívül a szakmánk minden résztvevőjének – akár szellemi, akár anyagi – támogatására is szüksége van. Azonban szem előtt tartjuk Eötvös Loránd Az egyetem feladatáról szóló, 1891- ben írt gondolatait is, miszerint az „egyetem tanított mindent, amit ő maga tudásra méltónak talált, a társadalom pedig hasznát vette a tanult embereknek […] Ez a viszony, amelynek sértetlen fenntartása az egyetemnek legbecsesebb hírnevét, tanításának szabadságát biztosította, változatlanul a régi maradt napjainkig. […] Az egyetem „maradjon is mindig a régi, a tudomány iskolája; viszonya az élethez sem változott meg, csak szorosabb lett; – szoros, de nem megszorító.” Reméljük, hogy munkánk eredményeként már a közeli jövőben egy olyan racionálisan működő, szabad szellemű és progresszív építésziskola leszünk, mint voltunk mindig is a fennállásunk óta.

BME Építészmérnöki Kar

Dékáni Hivatal: 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3.

Központi épület I. em. 23.

Telefon: +36 1 463 3521

www.epitesz.bme.hu

Hivatalvezető: dr. Lepel Adrienn adjunktus

Dékán: Molnár Csaba DLA egyetemi docens