Lilába borult a táj Jánosháza környékén – Alig van már vasi gazda, aki foglalkozna mákkal – fotók

Egészen különleges színfoltja a mezőgazdaságnak a máktermesztés, és nemcsak azért, mert a mák ilyentájt bontja lila virágát, hanem mert nagyon kevesen foglalkoznak vele, Vas megyében pedig szinte senki. A Jánosháza mellett ötven hektáron gazdálkodó, elsősorban kukoricát, repcét és búzát termesztő Sík Tamás és családja kivétel, ők öt éve vágtak bele a mákozásba. A környéken nem volt kitől tanulni, de a kezdeti nehézségek után mára már elég jól kiismerték ezt a különleges növényt. Pedig a máktermesztés nem egyszerű dolog, eleinte ők is kicsiben indultak, mindössze fél hektárral kezdtek, mostanra azonban kiforrott a technológia, így ezúttal már a 7,6 hektáros mákföld mellett beszélgettünk a két Tamással, apával és fiával.

Az első, amit gyorsan tisztázunk, hogy a felhajtás a mák körül valóban amiatt van, hogy az ópium alapanyaga, miközben ennek előállítására az étkezési mák éppen a legkevésbé alkalmas. Akárhogyan is van, az első gazdarettentő akadály a bejelentési kötelezettség. A hatóság nemcsak azt akarja tudni, hogy mikor és hol vetett az ember mákot, de azt is, hová kerül a termés, mi lesz a gubóval és mi a szárral.

Aki bevállalja az adminisztrációt és a megúszhatatlan ellenőrzéseket, az máris szembesülhet egy még komolyabb nehézséggel. Míg egy hagyományos mezőgazdasági kultúra vetése nem meg­ugorhatatlan feladat egyetlen gazdálkodónak sem, mákot vetni csak kevesen tudnak. A máknak ugyanis olyan lágyan elmunkált föld kell, mint egy veteményesben. De hogy világos legyen: egy hektár földre egy kiló mákot vetünk fél-egy centi mélységre, miközben kizárólag a fémzárolt vetőmag játszik. Egy kiló mákból nyolc rúd rétes jön ki, ennyit kell tehát egyenletesen elosztani tízezer négyzetméteren, ami nem könnyű feladat, de a két Tamásnak már láthatóan megy.

A máknak – mint minden növénynek – csapadék kell és melengető napsütés, így aztán a szárazon induló, majd esősbe váltó hűvös tavaszon a mák sem érezte magát éppen felhőtlenül, de most, ha apa és fia végigtekint a földön, azt látja, rendben lesz a termés. A mák apró szemű, így itt nem is tonnákban, inkább kilókban kalkulál az ember.

Hektáronként hatszáz kiló máktermés esetén már rentábilisnak tekinthető a termelés, de extra jó években ezerkilós hozam is előfordul. Ne feledjük, hektáronként csak egy kilót vetettünk, így jó termés esetén akár meg is ezerszerezhetjük mákkészletünket. A mákra nagy az igény, nincs az a mennyiség, amelyet a pacsai malom – ahová Tamásék is szállítanak – ne venne át, olyannyira így van ez, hogy évekkel ezelőtt próbáltak több vasi termelőt is rávenni, hogy vessenek mákot, ám alig-alig sikerült valakit is meggyőzni.

A máknak is vannak betegségei, amelyek ellen védekezni kell, és nem ritka a vadkár sem, az állatok ugyan nem nagyon szeretik, de amit nem esznek meg, cserébe jól letapossák. Hanem az igazi ellenség nem az erdő felől, hanem az ég felől érkezik: három éve például az egész termés odalett a jégverésben. Idén a két Tamás abban bízik, mákjuk lesz, és nem lesz jég, ami azonban biztos, hogy nemsokára elvirágzik a mák, így aki szeretne egy mákföldes fotót magáról, annak már csak napjai vannak erre.

Kiemelt képünkön: A virágzó mákföld kedvelt fotótéma, ezúttal a gazda, ifjabb Sík Tamás az előtérben