A törődés és féltő gondoskodás eredményeként tombol a kajsziszüret Enyingiéknél Táplánban – fotók

Elfagyhatott az idei kajszi- és őszibaracktermés fele – jöttek a hírek tavasszal. A házigazda megerősíti: a korai fajtákat országosan letarolta a fagy. Tavaly az ő gyümölcsösükben is kárt tett a szokatlan hideg, az idén eredményesen vették fel vele a harcot.

– Nyolcfajta kajszibarackot nevelünk, több már leérett. Speciális technológiával mentettük meg őket a fagytól: ködsárkánnyal fűtöttük az ültetvényt. Az idén 13 éjjel volt szükség a gépre: öt nap is volt, hogy csak 1-1 óra alvás jutott. Ezenkívül száz hordót raktunk ki tíz méterenként a sorok közé, azokban tüzeltünk el nyolcautónyi fát. A füstölés 1 ℃-t emel a levegő hőmérsékleten, ám tavaly és az idén is 8–9 ℃-t kellett emelnünk, virágzás után ugyanis a mínusz 1 fokot sem viseli el a virág, elfagy benne a bibe – magyarázza László, aki autodidakta módon tanult a gyümölcsről.

– A sárgabarack éghajlatban nem válogat, a talajt pedig lehet a kedvére formálni. Minden ősszel talajmintát veszünk, szervestrágyázunk, műtrágyázunk, és meszezzük a talajt, mert Vas megyében savanyú. Jók voltak az oltványok, speciális technológiával ültettük őket egy magyar feltalálású gyökéritatót használva. Ennek is nagy szerepe volt abban, hogy a fácskák intenzív növekedést produkáltak.

Azóta is folyamatosan ad munkát a gyümölcsös. Hogy mi mindent, abba László és a lánya, Laura enged betekintést. Jéghálót feszítettek az ültetvény fölé: egy hétbe telik tavasszal kifeszíteni, és ugyanennyibe ősszel összecsomagolni. Tavasszal koronaalakító metszés van soron. Fontos, hogy nem szabad hozzányúlni a fákhoz addig, amíg a vegetációs időszak el nem kezdődik, és a nedvkeringés nem indul meg. Év közben, nyáron háromszori zöldmetszésre van szükség, augusztus a főmetszés ideje. Öntözni is kell: amikor a csonthéjasodás elkezdődik, akár naponta. Júniusban jól jött az eső.

Amit most kap a növény, az inkább csak hígítja az ízét, mondják. Kétszer ritkították a termést. Decemberben külön törzsfestést végeznek: gombaölő és kültéri mész falfestékkel festik le a fák tövét és az elágazásokat, így nem tudnak befertőződni. Permeteznek is, de kizárólag hármas kategóriá jú, nem nagyüzemi szerekkel, mondja László. És mozgatják a talajt: kell a levegő a gyökereknek.

Csak, hogy a nagyságrendet érzékeljük: az egyhektáros terület növényvédelme eléri az 1 millió forintot évente. Az már csak a ráadás, hogy ha felnézünk, körben a jégháló alatt oszlopokon madárfészkeltetőket látunk: mind a negyvenet saját kezűleg készítették. A madarak pedig nekik dolgoznak, gyérítik a kártevőket. Még közelebbről szemügyre véve a gyümölcsöket: nem volt túl jó év a sárgabarack növekedése szempontjából, ennek ellenére a későn virágzó, most szüretelt Bergeron fajta jól teljesített. Termése kevésbé rostos, lédús, kiváló zamatú. Közepes növekedésű és bőségesen terem. Érdemes megvárni ezt a fajtát a befőzésre, mondja László, és a vásárlási szokásainkról is beszámol: az emberek a szép nagy barackot keresik, szemre vásárolnak. A puha, azonnal befőzhetőt akarják, pedig, ha vizes ruhával egy-két napra letakarjuk a rekeszt, a páradús meleg gyönyörűen beérleli a zöld részt is.

– Ismerem a fáimat. Meg tudom mondani, melyik sorban melyik gyengébb egy kicsit, melyik ágat kell levágni – halljuk tőle, és nyilvánvaló, hogy az egyik lánya személyében megvan az utánpótlás. A 23 éves jogászhallgató Laura az idén lett őstermelő. Érdekli a gyümölcstermesztés, magáénak érzi ezt a területet.

Kiemelt képen: Kótai-Enyingi Laura és az édesapja, Enyingi László szedik a Bergeron fajtát