Iseum: a szentélyeknek utcája volt

A közvetlenség, személyes érintettség jellemezte a keleti kultuszokat, az emberek beszélő viszonyban voltak az éggel. A házi oltárok mérete kicsiny volt, a Pater Familias kedvenc isteneit imádták itt. Mindenkinek megvolt a maga kedves istene, ami a foglalkozásához (például: kereskedőnek Merkúr), élete fordulópontjaihoz kötődött. Gyertyák közt, félhomályban igyekeztek elmélyíteni ezt a kapcsolatot. A római birodalom valósággal felszippantotta azt a sok kulturális hatást, ami érte terjeszkedése során. Az lehetett sikerük titka, hogy nyitottak voltak más vallásokra, engedték vagy integrálták őket. Külön fejezet ebben a történetben, hogy Egyiptom is a római birodalom része lett, a maga mérhetetlen vallási és kulturális gazdagságával.

Pannónia történetében Savaria fontos szerepet játszott. Az alapító Claudius császárnak biztos, hogy volt temploma a városban. A Perint patak nyugati partján, a mai evangélikus templom környékén volt a császárkultusz, a tartománygyűlés helyszíne. Hogy milyen hatalmas épületegyüttes volt itt, azt abból tudjuk, hogy egy 240 méter hosszan húzódó, 53 darab nagyméretű pilléralapozást találtak, amely egy hatalmas oszlopcsarnok maradványaként értelmezhető.

A Magna Mater kultusz több áttételen keresztül jutott el Pannóniába, erőteljes hatással volt a római gondolkodásra. Kezdetben igencsak borzolták a rómaiak kedélyét a számukra nehezen átlátható keleti kultuszok. A Kr. e. III. században érkezett Frígiából Kübelé istennő egy oroszlánpár hajtotta fogaton, MagnaMater néven alapozta meg az anyaság, a nőiség kiemelt vallási tiszteletét Rómában. Az ő kedvese volt Attisz, aki egy történet szerint úgy halt meg, hogy kasztrálta saját magát egy fenyőfa alatt. Ennek megfelelően alakultak ki Kübelé szeretőjének szent szertartásai is. A márciusi ünnephez kapcsolódóan hívői a zenétől és tánctól eksztatikus révületbe esve megcsonkították és összevagdosták magukat, kifolyt vérüket és levágott nemi szervüket pedig uruknak ajánlották fel. Az így megszentelt istenképmást végül eltemették. Ezt a szertartást hangos jajgatás kísérte. De az éjszaka beálltával örömre fordult a hívők bánata, ugyanis megnyílt a sír, és Attisz erős fény kíséretében feltámadt. A kultusz titkos beavató szertartásai közül a legismertebb, amikor vérben való megtisztulás érdekében a hívő leszállt egy gödörbe, melynek tetejét ráccsal zárták le, majd a gödör fölött bikát öltek. Az áldozati állat vére lemosta a hívek bűneit, és megtisztította őket. Az analógia az ókori rítusok és a keresztény vallások szertartásai között - ahogy ezt Jung több helyen kimutatta - azért lehetséges, mert végeredményben mindkettő az Isten útján vezeti végig híveit, és a szent lénnyel való azonosulást éri el. Ezek az egyezések azt a kompromisszumot jelzik, melyet az egyháznak győzelmekor a pogánysággal kötnie kellett. Savariában Kübelé-szentély az Iseumtól balra lehetett. Előkerültek sapkás, pufók arcú figurák, amelyek az Attisz- vagy a Magna Mater-kultuszhoz kapcsolódtak, vagy Mithrászhoz.

Mithrásznak két különösen fontos oltárát a Magellán-center ásatásánál találták meg Szombathelyen. Mithrász kultuszát korábban perzsa eredetűnek tartották, ma inkább úgy vélik: az orientalizáló elemeket is felmutató vallásnak csak a főalakja azonosítható a perzsa napistennel. Mithrász a mítosz szerint egy kőtömbből született, ezért a neve Mithras Petrogenitus. Az istenség a rómaiak elképzelése szerint az ellentéteket teremti meg és választja el egymástól. Személye szorosan kötődik a csillagok mozgásához, amiből az ókorban általános igazságokat próbáltak megfogalmazni. Ezek az asztrológiai magyarázatok a beavatottaknak szóltak, kívülállók nem nagyon értették őket. December 25. Mithrász születésnapja volt, később ide tették Jézus születésnapját. Mithrász ábrázolásai közül a bikaölés jelenete a leggyakoribb, de ismert olyan ábrázolás is, ahol Mithrász íjjal egy sziklára lő, amelyből nektár fakad. Az istenség alakját itt a Perseus csillagképpel azonosítják, és a Tejút születésével azonosították. A Mithrász-kultusz - bár egy időben nagyon népszerű volt - nem élte túl a római időszakot. Savariában is biztosan volt szentélye. A szentélyek belső képe és berendezése birodalomszerte mindenhol azonos volt: A barlangszerű belső tér két oldalán pódiumszerű kő-kerevetek voltak, ahol a szertartás után fekve, agapészerű lakomán vettek részt a beavatott hívők.

Saváriából is ismeretes olyan Jupiter-ábrázolás, hogy az isten teljes katonai fegyverzetben egy nagy bika hátán áll. Az istenalak Jupiter Dolichenus neve onnan eredt, hogy Jupitert Doliche szíriai város hatalmas és erős (nap)istenével azonosították. Gyakran megjelenik női párjával, Juno Dolichenával együtt az ábrázolásokon. Szintén egy keleti napistennel azonosított Jupiter jelenik meg Jupiter Heliopolitanus képében, aki nevét a görög Heliopolis városáról kapta a nevét. Az ottani napistennek szentelt hatalmas templomegyüttes ragadta meg Csontváry fantáziáját a Baalbek-i festményén. A főépület alapzata 59 méter széles volt, és négy darab kb. ezertonnás kőtömbből állt. Csontváry képén látni egy ilyen elhagyott darabot is a templom mellett, amire azt mondják: az Isten teremtett egy akkora követ, amit már maga sem tudott felemelni . Nálunk a Dolichenus-kultusz a Severusok idején virágzott, aztán a szentélyeiket felégették, lebontották. A hívek, ahol tudták, elrejtették a szentély felszerelését. Savariában a Dolichenus-szentély az Iseummal rézsút szemben, a Borostyán út másik oldalán állt. Egykor gazdag felszereléséből a nemesfém tárgyak nem, csupán feliratok és kőfaragványok maradtak fenn.

A pannóniai bikák legnagyobbika egy 3 és fél méter magas szobor lehetett, a 140 centiméteres feje van meg, az esztergomi vármúzeumban őrizték. A szobortöredék az egyiptomi eredetű Serapis-kultusz fontos emléke. Serapis, neve az Ozirisszel (az ókor legnépszerűbb egyiptomi istene) eggyé vált szent Apis-bikát jelenti. Eleinte napkorongot viselt, később holdsarlót a két szarva közt, ami a világmindenség feletti uralmát jelképezte. A kultusz központja kezdetben Memfisz, később Alexandria volt. Az istenség alapjában véve a sors felett álló gyógyító istent jelent, akit Savariában párjával Isissel együtt, közös kultuszhelyen az Iseumban tiszteltek. Az isten alakja a főhomlokzat domborműve között is szerepelt, de előkerült egy pici Serapis-fej is. Az isten jellegzetes arcba fésült hajjal, kissé barbáros arckifejezéssel jelenik meg, ezért jól elkülöníthető Jupiter szintén szakállas, de hátrafésült frizurájától. Savariában a Severus-korban épült át az Iseum, és az uralkodócsalád Serapis iránti tisztelete jól ismert. Ezért valószínű, hogy a szen-tély Iseum-Serapeumként működhetett. Septimius Severus még a hajviseletét is a Serapis-ábrázolások alapján alakította ki. Fia, az őrült Caracalla császár is erősen kötődött az egyiptomi kultuszokhoz. Úgy gyógyította magát, hogy a szentélyében aludt, mivel mélységesen hitt Serapis isten gyógyító erejében.