Lopakodó asszimiláció fenyegeti az ausztriai magyarokat

- Mer szégyellik, hogy csak rosszul megy nekik a magyar - nevet fel a sztori hallatán Hofer József oberpullendorfi (Felsőpulya) lakos, aki a tekintélyes Közép-Burgenlandi Magyar Kultúregyesület vezetője. Majd hasonlóan ízesen folytatja. - Sokkal többen tunnak magyarul, mint azt maguknál hiszik, csak ezt a nyelvet, a magyarságot, belsőleg használják. Ezen akarunk változtatni, oszt vagy sikerül, vagy nem.

A bájos elszólás - magyarság - telitalálattal ér fel. A mai Burgenland annyiban mindenképpen hasonlít a régihez, hogy szüntelen keresi önazonosságát. Fiatal, Trianon-szülte tartományról van szó. A vesztes I. világháború után az itteni magyarok és a betelepülő osztrákok között rendkívül feszült viszony alakult ki, amely időnkét fegyveres konfliktusokba torkollott. A határrendezés, vagyis Vasvármegye felosztása után, amit a Népszövetség bizonyos korrekciók árán jóváhagyott, a több tízezres magyar tömb választhatott: marad és beilleszkedik, vagy elvándorol, és ki tudja mit hoz a jövő. A többség maradt és beilleszkedett. Ezt a lassan lenyugvó, majd békéssé váló folyamatot segítették a Horthy-rendszer nyílt határai is. Amelynek révén sokan átjártak a másik országban lévő földjeikre, bérleményeikre gazdálkodni. Az osztrákok sem feszítették a húrt; a magyarok megtarthatták kulturális és egyházi identitásukat, templomaikat, olvasóköreiket.

- Erre még sokan emlékeznek - mondja Hofer József. - A múltból merítünk, hiszen mi magunk is lassan már múlt leszünk - nevet fel ismét. - A legtöbb aktív magyar nálunk 70 év körüli, az ötvenesek junge mannak számítanak... Sok minden ránk maradt a múltból. Nem csak munkakultúra, hanem könyvtár, kultúrotthon, iskola, papnevelde. Pulyán az osztrákok mindig elismerték: nagyban előrevisszük a város szekerét. Dolgoztunk persze ezért feszt, aztán amikor jött a vasfüggöny, mégis megkaptuk: na, mekkora marha szerencsétek van, hogy itt élhettek velünk. Fájt, de igazuk volt.

A burgenlandi magyarság létszáma az elmúlt évtizedekben drámaian lecsökkent A lopakodó asszimiláció megtette a magáét: manapság két-háromezer magyar nemzetiségűt tartanak nyilván. Ám azok száma, akik értenek magyarul és beszélnek is valamilyen szinten, meghaladja a tízezret. Ennek fényében mégis meglepetést keltettek nemrég a kisvárosban azok a plakátok, amelyek "magyar nyelvű kurzusokra" várják az érdeklődőket. Tehát amire eddig nem volt nagyon példa, bekövetkezni látszik: az osztrákok magyarul tanulhatnak.

- Számomra nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy eddig nem jött össze - folytatja Hofer úr. - Azt azért mindenki látja, hogy a magyarok nélkül nem sokra mennénk most sem. Nem csak a bevásárlókra gondolok, hanem a kereskedőkre, a vendéglátókra is. Pincérekre, alkalmi munkásokra, kisvállalkozókra. Rengeteg kőszegi jár ide, és ez így van jól. Aki kapcsolatba kerül velük, az érteni akarja őket, ezért tanul.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

- Mer szégyellik, hogy csak rosszul megy nekik a magyar - nevet fel a sztori hallatán Hofer József oberpullendorfi (Felsőpulya) lakos, aki a tekintélyes Közép-Burgenlandi Magyar Kultúregyesület vezetője. Majd hasonlóan ízesen folytatja. - Sokkal többen tunnak magyarul, mint azt maguknál hiszik, csak ezt a nyelvet, a magyarságot, belsőleg használják. Ezen akarunk változtatni, oszt vagy sikerül, vagy nem.

A bájos elszólás - magyarság - telitalálattal ér fel. A mai Burgenland annyiban mindenképpen hasonlít a régihez, hogy szüntelen keresi önazonosságát. Fiatal, Trianon-szülte tartományról van szó. A vesztes I. világháború után az itteni magyarok és a betelepülő osztrákok között rendkívül feszült viszony alakult ki, amely időnkét fegyveres konfliktusokba torkollott. A határrendezés, vagyis Vasvármegye felosztása után, amit a Népszövetség bizonyos korrekciók árán jóváhagyott, a több tízezres magyar tömb választhatott: marad és beilleszkedik, vagy elvándorol, és ki tudja mit hoz a jövő. A többség maradt és beilleszkedett. Ezt a lassan lenyugvó, majd békéssé váló folyamatot segítették a Horthy-rendszer nyílt határai is. Amelynek révén sokan átjártak a másik országban lévő földjeikre, bérleményeikre gazdálkodni. Az osztrákok sem feszítették a húrt; a magyarok megtarthatták kulturális és egyházi identitásukat, templomaikat, olvasóköreiket.

- Erre még sokan emlékeznek - mondja Hofer József. - A múltból merítünk, hiszen mi magunk is lassan már múlt leszünk - nevet fel ismét. - A legtöbb aktív magyar nálunk 70 év körüli, az ötvenesek junge mannak számítanak... Sok minden ránk maradt a múltból. Nem csak munkakultúra, hanem könyvtár, kultúrotthon, iskola, papnevelde. Pulyán az osztrákok mindig elismerték: nagyban előrevisszük a város szekerét. Dolgoztunk persze ezért feszt, aztán amikor jött a vasfüggöny, mégis megkaptuk: na, mekkora marha szerencsétek van, hogy itt élhettek velünk. Fájt, de igazuk volt.

A burgenlandi magyarság létszáma az elmúlt évtizedekben drámaian lecsökkent A lopakodó asszimiláció megtette a magáét: manapság két-háromezer magyar nemzetiségűt tartanak nyilván. Ám azok száma, akik értenek magyarul és beszélnek is valamilyen szinten, meghaladja a tízezret. Ennek fényében mégis meglepetést keltettek nemrég a kisvárosban azok a plakátok, amelyek "magyar nyelvű kurzusokra" várják az érdeklődőket. Tehát amire eddig nem volt nagyon példa, bekövetkezni látszik: az osztrákok magyarul tanulhatnak.

- Számomra nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy eddig nem jött össze - folytatja Hofer úr. - Azt azért mindenki látja, hogy a magyarok nélkül nem sokra mennénk most sem. Nem csak a bevásárlókra gondolok, hanem a kereskedőkre, a vendéglátókra is. Pincérekre, alkalmi munkásokra, kisvállalkozókra. Rengeteg kőszegi jár ide, és ez így van jól. Aki kapcsolatba kerül velük, az érteni akarja őket, ezért tanul.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

A bájos elszólás - magyarság - telitalálattal ér fel. A mai Burgenland annyiban mindenképpen hasonlít a régihez, hogy szüntelen keresi önazonosságát. Fiatal, Trianon-szülte tartományról van szó. A vesztes I. világháború után az itteni magyarok és a betelepülő osztrákok között rendkívül feszült viszony alakult ki, amely időnkét fegyveres konfliktusokba torkollott. A határrendezés, vagyis Vasvármegye felosztása után, amit a Népszövetség bizonyos korrekciók árán jóváhagyott, a több tízezres magyar tömb választhatott: marad és beilleszkedik, vagy elvándorol, és ki tudja mit hoz a jövő. A többség maradt és beilleszkedett. Ezt a lassan lenyugvó, majd békéssé váló folyamatot segítették a Horthy-rendszer nyílt határai is. Amelynek révén sokan átjártak a másik országban lévő földjeikre, bérleményeikre gazdálkodni. Az osztrákok sem feszítették a húrt; a magyarok megtarthatták kulturális és egyházi identitásukat, templomaikat, olvasóköreiket.

- Erre még sokan emlékeznek - mondja Hofer József. - A múltból merítünk, hiszen mi magunk is lassan már múlt leszünk - nevet fel ismét. - A legtöbb aktív magyar nálunk 70 év körüli, az ötvenesek junge mannak számítanak... Sok minden ránk maradt a múltból. Nem csak munkakultúra, hanem könyvtár, kultúrotthon, iskola, papnevelde. Pulyán az osztrákok mindig elismerték: nagyban előrevisszük a város szekerét. Dolgoztunk persze ezért feszt, aztán amikor jött a vasfüggöny, mégis megkaptuk: na, mekkora marha szerencsétek van, hogy itt élhettek velünk. Fájt, de igazuk volt.

A burgenlandi magyarság létszáma az elmúlt évtizedekben drámaian lecsökkent A lopakodó asszimiláció megtette a magáét: manapság két-háromezer magyar nemzetiségűt tartanak nyilván. Ám azok száma, akik értenek magyarul és beszélnek is valamilyen szinten, meghaladja a tízezret. Ennek fényében mégis meglepetést keltettek nemrég a kisvárosban azok a plakátok, amelyek "magyar nyelvű kurzusokra" várják az érdeklődőket. Tehát amire eddig nem volt nagyon példa, bekövetkezni látszik: az osztrákok magyarul tanulhatnak.

- Számomra nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy eddig nem jött össze - folytatja Hofer úr. - Azt azért mindenki látja, hogy a magyarok nélkül nem sokra mennénk most sem. Nem csak a bevásárlókra gondolok, hanem a kereskedőkre, a vendéglátókra is. Pincérekre, alkalmi munkásokra, kisvállalkozókra. Rengeteg kőszegi jár ide, és ez így van jól. Aki kapcsolatba kerül velük, az érteni akarja őket, ezért tanul.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

A bájos elszólás - magyarság - telitalálattal ér fel. A mai Burgenland annyiban mindenképpen hasonlít a régihez, hogy szüntelen keresi önazonosságát. Fiatal, Trianon-szülte tartományról van szó. A vesztes I. világháború után az itteni magyarok és a betelepülő osztrákok között rendkívül feszült viszony alakult ki, amely időnkét fegyveres konfliktusokba torkollott. A határrendezés, vagyis Vasvármegye felosztása után, amit a Népszövetség bizonyos korrekciók árán jóváhagyott, a több tízezres magyar tömb választhatott: marad és beilleszkedik, vagy elvándorol, és ki tudja mit hoz a jövő. A többség maradt és beilleszkedett. Ezt a lassan lenyugvó, majd békéssé váló folyamatot segítették a Horthy-rendszer nyílt határai is. Amelynek révén sokan átjártak a másik országban lévő földjeikre, bérleményeikre gazdálkodni. Az osztrákok sem feszítették a húrt; a magyarok megtarthatták kulturális és egyházi identitásukat, templomaikat, olvasóköreiket.

- Erre még sokan emlékeznek - mondja Hofer József. - A múltból merítünk, hiszen mi magunk is lassan már múlt leszünk - nevet fel ismét. - A legtöbb aktív magyar nálunk 70 év körüli, az ötvenesek junge mannak számítanak... Sok minden ránk maradt a múltból. Nem csak munkakultúra, hanem könyvtár, kultúrotthon, iskola, papnevelde. Pulyán az osztrákok mindig elismerték: nagyban előrevisszük a város szekerét. Dolgoztunk persze ezért feszt, aztán amikor jött a vasfüggöny, mégis megkaptuk: na, mekkora marha szerencsétek van, hogy itt élhettek velünk. Fájt, de igazuk volt.

A burgenlandi magyarság létszáma az elmúlt évtizedekben drámaian lecsökkent A lopakodó asszimiláció megtette a magáét: manapság két-háromezer magyar nemzetiségűt tartanak nyilván. Ám azok száma, akik értenek magyarul és beszélnek is valamilyen szinten, meghaladja a tízezret. Ennek fényében mégis meglepetést keltettek nemrég a kisvárosban azok a plakátok, amelyek "magyar nyelvű kurzusokra" várják az érdeklődőket. Tehát amire eddig nem volt nagyon példa, bekövetkezni látszik: az osztrákok magyarul tanulhatnak.

- Számomra nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy eddig nem jött össze - folytatja Hofer úr. - Azt azért mindenki látja, hogy a magyarok nélkül nem sokra mennénk most sem. Nem csak a bevásárlókra gondolok, hanem a kereskedőkre, a vendéglátókra is. Pincérekre, alkalmi munkásokra, kisvállalkozókra. Rengeteg kőszegi jár ide, és ez így van jól. Aki kapcsolatba kerül velük, az érteni akarja őket, ezért tanul.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

- Erre még sokan emlékeznek - mondja Hofer József. - A múltból merítünk, hiszen mi magunk is lassan már múlt leszünk - nevet fel ismét. - A legtöbb aktív magyar nálunk 70 év körüli, az ötvenesek junge mannak számítanak... Sok minden ránk maradt a múltból. Nem csak munkakultúra, hanem könyvtár, kultúrotthon, iskola, papnevelde. Pulyán az osztrákok mindig elismerték: nagyban előrevisszük a város szekerét. Dolgoztunk persze ezért feszt, aztán amikor jött a vasfüggöny, mégis megkaptuk: na, mekkora marha szerencsétek van, hogy itt élhettek velünk. Fájt, de igazuk volt.

A burgenlandi magyarság létszáma az elmúlt évtizedekben drámaian lecsökkent A lopakodó asszimiláció megtette a magáét: manapság két-háromezer magyar nemzetiségűt tartanak nyilván. Ám azok száma, akik értenek magyarul és beszélnek is valamilyen szinten, meghaladja a tízezret. Ennek fényében mégis meglepetést keltettek nemrég a kisvárosban azok a plakátok, amelyek "magyar nyelvű kurzusokra" várják az érdeklődőket. Tehát amire eddig nem volt nagyon példa, bekövetkezni látszik: az osztrákok magyarul tanulhatnak.

- Számomra nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy eddig nem jött össze - folytatja Hofer úr. - Azt azért mindenki látja, hogy a magyarok nélkül nem sokra mennénk most sem. Nem csak a bevásárlókra gondolok, hanem a kereskedőkre, a vendéglátókra is. Pincérekre, alkalmi munkásokra, kisvállalkozókra. Rengeteg kőszegi jár ide, és ez így van jól. Aki kapcsolatba kerül velük, az érteni akarja őket, ezért tanul.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

- Erre még sokan emlékeznek - mondja Hofer József. - A múltból merítünk, hiszen mi magunk is lassan már múlt leszünk - nevet fel ismét. - A legtöbb aktív magyar nálunk 70 év körüli, az ötvenesek junge mannak számítanak... Sok minden ránk maradt a múltból. Nem csak munkakultúra, hanem könyvtár, kultúrotthon, iskola, papnevelde. Pulyán az osztrákok mindig elismerték: nagyban előrevisszük a város szekerét. Dolgoztunk persze ezért feszt, aztán amikor jött a vasfüggöny, mégis megkaptuk: na, mekkora marha szerencsétek van, hogy itt élhettek velünk. Fájt, de igazuk volt.

A burgenlandi magyarság létszáma az elmúlt évtizedekben drámaian lecsökkent A lopakodó asszimiláció megtette a magáét: manapság két-háromezer magyar nemzetiségűt tartanak nyilván. Ám azok száma, akik értenek magyarul és beszélnek is valamilyen szinten, meghaladja a tízezret. Ennek fényében mégis meglepetést keltettek nemrég a kisvárosban azok a plakátok, amelyek "magyar nyelvű kurzusokra" várják az érdeklődőket. Tehát amire eddig nem volt nagyon példa, bekövetkezni látszik: az osztrákok magyarul tanulhatnak.

- Számomra nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy eddig nem jött össze - folytatja Hofer úr. - Azt azért mindenki látja, hogy a magyarok nélkül nem sokra mennénk most sem. Nem csak a bevásárlókra gondolok, hanem a kereskedőkre, a vendéglátókra is. Pincérekre, alkalmi munkásokra, kisvállalkozókra. Rengeteg kőszegi jár ide, és ez így van jól. Aki kapcsolatba kerül velük, az érteni akarja őket, ezért tanul.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

A burgenlandi magyarság létszáma az elmúlt évtizedekben drámaian lecsökkent A lopakodó asszimiláció megtette a magáét: manapság két-háromezer magyar nemzetiségűt tartanak nyilván. Ám azok száma, akik értenek magyarul és beszélnek is valamilyen szinten, meghaladja a tízezret. Ennek fényében mégis meglepetést keltettek nemrég a kisvárosban azok a plakátok, amelyek "magyar nyelvű kurzusokra" várják az érdeklődőket. Tehát amire eddig nem volt nagyon példa, bekövetkezni látszik: az osztrákok magyarul tanulhatnak.

- Számomra nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy eddig nem jött össze - folytatja Hofer úr. - Azt azért mindenki látja, hogy a magyarok nélkül nem sokra mennénk most sem. Nem csak a bevásárlókra gondolok, hanem a kereskedőkre, a vendéglátókra is. Pincérekre, alkalmi munkásokra, kisvállalkozókra. Rengeteg kőszegi jár ide, és ez így van jól. Aki kapcsolatba kerül velük, az érteni akarja őket, ezért tanul.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

A burgenlandi magyarság létszáma az elmúlt évtizedekben drámaian lecsökkent A lopakodó asszimiláció megtette a magáét: manapság két-háromezer magyar nemzetiségűt tartanak nyilván. Ám azok száma, akik értenek magyarul és beszélnek is valamilyen szinten, meghaladja a tízezret. Ennek fényében mégis meglepetést keltettek nemrég a kisvárosban azok a plakátok, amelyek "magyar nyelvű kurzusokra" várják az érdeklődőket. Tehát amire eddig nem volt nagyon példa, bekövetkezni látszik: az osztrákok magyarul tanulhatnak.

- Számomra nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy eddig nem jött össze - folytatja Hofer úr. - Azt azért mindenki látja, hogy a magyarok nélkül nem sokra mennénk most sem. Nem csak a bevásárlókra gondolok, hanem a kereskedőkre, a vendéglátókra is. Pincérekre, alkalmi munkásokra, kisvállalkozókra. Rengeteg kőszegi jár ide, és ez így van jól. Aki kapcsolatba kerül velük, az érteni akarja őket, ezért tanul.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

- Számomra nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy eddig nem jött össze - folytatja Hofer úr. - Azt azért mindenki látja, hogy a magyarok nélkül nem sokra mennénk most sem. Nem csak a bevásárlókra gondolok, hanem a kereskedőkre, a vendéglátókra is. Pincérekre, alkalmi munkásokra, kisvállalkozókra. Rengeteg kőszegi jár ide, és ez így van jól. Aki kapcsolatba kerül velük, az érteni akarja őket, ezért tanul.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

- Számomra nincs ebben semmi meglepő, ha csak az nem, hogy eddig nem jött össze - folytatja Hofer úr. - Azt azért mindenki látja, hogy a magyarok nélkül nem sokra mennénk most sem. Nem csak a bevásárlókra gondolok, hanem a kereskedőkre, a vendéglátókra is. Pincérekre, alkalmi munkásokra, kisvállalkozókra. Rengeteg kőszegi jár ide, és ez így van jól. Aki kapcsolatba kerül velük, az érteni akarja őket, ezért tanul.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

A pulyai magyarság a legszervezettebbek közé tartozik Ausztriában. Bécsben is él egy ütőképes kisebbség - Bujdosó Alpár irodalmár nevével fémjelezhetően -, de a népi hagyományokat mégis itt, a keleti határnál őrzik leginkább. A pulyai magyar egyesület 220 tagot számlál. A 3 ezres kisvárosban összesen 700 magyar nemzetiségű él, így a szerveződés kellőképpen lefedett. Hofer József hat éve, ahogy ő mondja, szolga az egyesület élén, s arra a legbüszkébb, hogy tartják a hagyományokat.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

- Évente 15-20 eseményt jegyzünk, ebben partner a helyi önkormányzat. A legutóbbi nemzeti bálunkra is eljöttek az osztrák helyi vezetők, közte Rudolf Geisler polgármester és Klaus Trummer járási hivatalvezető. Nagyon sokat jelentett az is, hogy felkeresett minket a magyar nagykövet, Szalay-Bobroviczki Vince úr is. Ezek fontos gesztusok. A bál itt mást jelent, mint az óhazában; az összetartozás és a megmutatás alkalma. Ekkor olyanok is találkoznak, akik már-már elfelejtették a magyarságukat. Ide eljönnek, mert a magyar zenénél és táncnál nincs szebb! Ezt irigylik is tőlünk az osztrákok.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

Az oberpullendorfi magyar egyesület az idén új célokat is megfogalmazott. Abból kiindulva, hogy a bevásárlók több mint 20 százaléka odaátról érkezik, tovább erősítenék a kapcsolatokat. Kőszegi táncoktató, magyartanárnő, gazdasági tanácsadó - ezek már realitások az egyesületben. Amit szeretnének, s ezt célozza a profi nyelvoktatás beindítása is, az a fiatalok megnyerése. Az unió, a határok elbontása azt a lehetőséget is elhozta, hogy számos osztrák próbál szerencsét a vasi üzemekben. Kőszeg, Szombathely közelebb van, mint Bécs és Grác. Hasonló figyelhető meg magyar részről, fordítva. Lehet, hogy ez újtípúsú szemléletet hoz majd el? Olyat, amit nem sokkal a rendszerváltás után már felvetett az ausztriai magyarság legendás alakja, Galambos Ireneusz atya. Azt mondta egy fórumon, "hogy Ki kell lépnünk a templomok kapuján, meg kell szólítanunk a szülőket és gyermekeiket, hogy ne feledjék történelmünket. Ausztriának sok mindenben hálásak lehetünk, de gyökereink máshonnan eredeznek."

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.

- Nincs kétségem afelől, hogy a burgenlandi magyarság fennmarad - bizakodik Hofer József. - Ha véget ér a válság és nem választ el minket a szegénység, akkor majd itt is nyíltan beszélnek magyarul az emberek. Ez a legtöbb, amit el lehet érni.