IV. Károly szombathelyi látogatása egy szombathelyi krónikás szemszögéből

Az élet hosszú, csendes hétköznapok sorozata. Alkotunk, szeretünk, tesszük a dolgunkat erőnk és tehetségünk szerint. Aztán néha, a legváratlanabb pillanatokban ránk talál a Történelem - s olyankor megszédül velünk a világ. Ezek a percek - legyenek tragikusak vagy örömteliek - mindig ünnepélyesek számunkra. Ilyenkor önmagunkból kilépve, felülről, összefüggéseiben vizsgálunk mindent, s a ritka pillanatok által saját, jelentéktelen létezésünk is megszínesedik, s fontossá válik valahogy.

Kisszebeni Grynaeus György számára 1921 húsvétján érkezett el egy ilyen pillanat, amikor 25 esztendősen, szombathelyi hitoktatóként a helyszínen tartózkodott IV. Károly, a száműzött utolsó magyar király első visszatérési kísérletének idején. S mint mindenki ilyen helyzetben, a fiatal pap is igyekezett megragadni, s örökké tenni az értékes perceket: helyszíni riportokat készített, megfigyelt, dokumentált. IV. Károly szerencsétlen visszatérési kísérleteinek történelmi horderejű részletei jól ismertek a kutatók számára. Grynaeus beszámolója szerencsére nem ezekre, hanem a „bizalmasabb személyi vonatkozásokra" összpontosít. Érezteti az izgalmat, amelyet a titokzatos idegen váratlan, éjszakai érkezése okozott a püspökvárban, elárulja, hogy mit vacsorázott a Felség azon az éjszakán, vagy éppen milyen könyveket lapozgatott - a tervezettnél sokkal hosszabbra sikeredett - szombathelyi tartózkodása idején.

Kedves, jelentéktelen részletek. Az ottlét, a részvétel fontossága. Egy kisember megható találkozása a Történelemmel. Most, csaknem száz esztendővel később indítom útjára ezt az kicsiny beszámolót, remélve, hogy kedvét leli benne minden érdeklődő. Jómagam csendes örömmel olvastam a gyöngybetűs sorokat, s a fakuló tintával írott üzenet lényege még sokáig elkísért: Istennek hála ezekért a ritka, történelmi pillanatokért. Ezek tanítják meg nekünk, hogy mennyit érnek azok az egyszerű, békés, csendes hétköznapok, amelyek valóban fontosak egy ember életében. Lássuk tehát! Grynaeus György: Adalékok IV. Károly király Magyarországon való tartózkodásához (1921. március 26. - április 5.).

Kisszebeni Grynaeus György 1921-ben 25 esztendősen, hitoktatóként volt tanúja és részese a nem mindennapi, felséges látogatásnak

Az utókorra nézve mindig nagy fontosságú kultúrtörténeti emlék a kortársak írása, különösen ha szemtanúk, és mindjárt az események után elfogulatlanul vannak megörökítve. Ebben a pár adatban hozzá akarok járulni ezen tartózkodás megvilágosításához. Két nappal (április 7-én) a király távozása után magam is megnéztem azt a lakosztályt, ahol lakott. A király itteni tartózkodása idejében kétszer (március 29-én és április 5-én reggel 9-kor) benn is voltam a püspökvárban. A legbizalmasabb személyi vonatkozásokat Molnár komornyik beszélte el, ki a királyt e tíz nap alatt kiszolgálta. Szavát teljesen megbízhatónak tartom, mert őt nagyon jól ismerem, s ő nem is sokat törődött ezekkel a királydolgokkal, s maga is csak akkor tulajdonított nagyobb fontosságot, mikor más mindent kikérdeztem és biztattam, hogy ő is írja le a történteket.

Én magam az egész esemény kutatásánál pedig csak mint historikus kívántam szerepelni. 1. Megérkezés Szombathelyre. Március 26-án, nagyszombaton este úgy 10 óra körül magányos kocsi állott meg a püspökvár előtt, melyből gróf Erdődy Tamás és egy idegen úr szállott ki. A portás Molnár komornyiknak átadta Erdődy névjegyét, hogy látogatását jelentse be. A komornyik bevitte a püspök társalgójába, ahol Mikes gróf püspökön kívül Kydek és ha jól emlékszem, Almássy László főhadnagy tartózkodtak. A bejelentést mosolyogva fogadták, mert Erdődy házassága és viselt dolgai miatt már rég nem volt a püspöknél. A püspök utasította a komornyikot, hogy vezesse be hozzá Tamás grófot.

A komornyik lement a lépcsőházba, hol a két vendég várakozott, mindegyik karján tartotta kabátját és az inas kalauzolásával fölmentek az emeleti előszobába. Onnét a nagyterembe mentek, hol csak halvány világosság volt, melyet az előszoba lámpája adott. Tamás gróf kérte a komornyikot, hogy lámpát gyújtson, de az megjegyezte, hogy a kapcsoló a második emeleten van. Erre bementek a nagyterembe, elől az inas, hátul a gróf és az idegen. Már az ajtóhoz értek, mikor Tamás gróf rákérdezett, van-e valaki a püspök úrnál. Mikor meghallották, hogy vannak, akkor a két vendég visszament az előszobába és Tamás gróf azt izente az inassal, hogy jöjjön ki a püspök úr, mert szállóvendéget kapott. Molnár jelentésére a püspök megjegyezte: „Tamás nem mer bejönni?" S elindult a nála megszokott gyorsasággal az előszoba felé, hol a két vendég a lámpa alatt az ajtóval szemközt állt. A püspök üdvözölte a grófot: „Szervusz Tamás, kit hoztál?" Azzal bal kezét az idegen vállára tette. Tamás hallgatott.

Harangozó Miklós mintegy véletlenül - vagy a sors útmutatása által - bukkant rá a kéziratra

A püspök kétszer ismételte meg kérdését, mialatt az idegen mosolyogva nézte őt és kérdezte: „Nem ismer?" De a püspök nem ismert rá. Erre a gróf összeütötte sarkát és úgy mondta: „A Felség." A püspök meglepetten bámult rá, és zavarában először a kisebédlő felé vezette. Aztán a grófné (a püspök anyja) szobájába vitte, az inas pedig két vacsorát rendelt. A konyhán kérdezték, kinek kell a vacsora, a komornyik azt mondta, hogy a grófnak és „egy angol grófnak." A vacsora bífsztek és tükörtojás volt. A kisebédlőben zajlott, s közben németül folyt a beszéd, annak dacára, hogy a püspök a komornyiknak azt mondta, hogy az angol gróf magyarul is tud.

Vacsora után a püspök az inasnak mondta: „A gróf urat te fogod kiszolgálni." De azután félrehívta és így szólt: „Molnár, te mindig hűséges voltál hozzám, s most is titkot bízok rád. A mi vendégünk a király. De a házban senkinek sem szabad ezt tudnia kívüled." Aztán lehívták Vass József minisztert, ki azt mondta: „Még messze vagyunk április 1-jétől." A többi esemény az újságokból ismeretes.2. A király lakása.

A királyi látogatás váratlansága miatt nem történhettek különös intézkedések ily magas vendég elhelyezésére. Sőt hallomás szerint a szombathelyi tartózkodás csupán egy napra volt eredetileg szabva, mert a budapesti utazás előtt az lehetett a terv, hogy a Felség királyi várban fog megszállni. Azonban az események másképen folytak le, mint azt előre várták. Így 27-től április 5-ig a király a püspökvár vendége volt.

A püspöki palota első emeletén a nagyteremből jobbra nyílik két szoba, melyeket a püspök télen dolgozó- és fogadószobának használ. Ehhez csatlakozik egy nagyobb szoba dél felé néző ablakokkal, mely az özvegy grófnénak, a püspök anyjának volt hálószobája. Télen azonban a grófné halála óta lakatlan volt. E mellett van egy terem, melynek ajtaja a lépcsőházba nyílik, s amely különben a grófné fogadószobája volt. A három előbb említett szoba képezte a király lakosztályát, az utóbbiban pedig gróf Hunyadi főudvarmester számára készítettek lakást. A nagyteremből nyíló első szobát a király alig használta, csak ha átment rajta, akkor tartózkodott benne. Itt volt Rohonczy báró és talán a szolgálattevő kamarások, kik följegyezték a kihallgatásra jelentkezőket. Ezeket Rohonczy Imre jelentette be a Felségnél.

A szoba bútorzata ízléses, sötét színű férfi garnitúra, oldalt pianino és egy nagyobb állvány, melyen könyvek és újságok vannak elhelyezve. Ezeket azonban nem használta a király, mert az inas szerint nemigen maradt ideje, hogy olvasson. Három könyv volt csak elővéve, amit talán olvasott vagy nézegetett: „Tim the Wolfhound, „The French Revolution," „Mikes püspök fogsága." Ez utóbbit olvasgatta, sőt, később Schweitzba is elvitte magával. A következő sarokszoba volt Őfelsége fogadója, mely különben a püspök téli dolgozója. Kicsiny ugyan, de valóságos múzeuma az értékes műkincseknek. A mahagóni íróasztal mellett tele-phon, melyet egész idő alatt nem használtak.

Az íróasztalon csak a püspök édesanyjának van ezüstkeretes fényképe. Az íróasztal melletti komódon néhány műtárgy és fénykép. A sarokban brokát garnitúra kerek asztallal, mellette sz. László lovasszobra Tóth szobrászművésztől. Fölötte két rendkívül kedves tanulmánykép. A szoba másik falán holland festmény a XVI. századból, részint fára, részint vászonra festve. Egy kis asztalon pedig Őfelsége fényképe koronás keretben, mely a kommunizmus (1919) idején el volt rejtve, hogy úgy megmenthessék.Ebben a szobában fogadta a Felség a látogatásokat. Ha azonban igen fontos beszélgetések zajlottak, vagy nagyon titkos tárgyalások folytak, úgy a legbelső szobába vonultak vissza.

Ott aztán semmi sem zavarta a fontos eseményeket. A legbelső szoba ablaka a déli szárnyra néz, s bútorzata igen egyszerű. A sarokban réz-ágy sötét selyem takaróval. Mellette éjjeliszekrény lámpával, mosdó, toalettasztal, ellenző velencei képekkel, középen kisasztal két foteille-el. A falakon egy-két szentkép. A túlsó oldalon az ajtó egy nagyobb szobába nyílik, mely a Hunyadi grófnak szolgált lakásul.

Az ember bizonyos megilletődéssel nyúl mindenhez, ami a király szobájában van, hiszen rövid pár órával előbb azokat maga a Felség használta... Még nevelőkoromban mutogatták egyik uralkodónő sajátkezű aláírásával ellátott képét. S most az egész szoba egy ilyen kiváló emléke a püspökvárnak. Lehet, hogy idővel márványtáblával lesz megjelölve örök emlékül.