Nehéz sorsból jött, a világhírig jutott a vasi zenész

Minden Szombathelyen kezdődött, amikor gyerekként a zongora mögé ült. Nem sokáig járt órákra, a billentyűs hangszer helyett inkább fúvóst választott, trombitás lett. Őszintén meghatódik, amikor az első tanáráról, Ujhelyi Péterről beszél. – Odaállt mellém. Nála kezdtem tanulni, mindenben támogatott. Egyszerre volt a tanárom és a példaképem, később a barátom lett. Sokat jelentett, hogy elindított a zenei pályán – mondja. Tanult autószerelőnek is, de mégsem az lett az útja, bár a jó kocsikat a mai napig szereti. Felsőfokú tanulmányait Grazban és Pécsen végezte, de nem trombita-, bőgőművész lett. Elmeséli, hogyan került végül Németországba, hogy aztán ott csináljon karriert. A kalandos történetet az elején kezdi. Ahogy Róbert fogalmaz, őt mindig a „csajok vitték bele a jóba”. Akkortájt egy csaknem hétéves kapcsolata ért véget, és a csalódáson nehezen tette túl magát. Berendezkedett Pécsen, jó állása volt, menyasszonya, akivel már az esküvőt tervezte, de a sors más utat szánt neki. A szakítás után Münchenbe ment, és bébiszitter lett. A müncheni filharmonikusok első klarinétosának gyerekeire vigyázott. Volt már a németeknél jóval előbb, még diákként mesterkurzuson. Akkor Wolfgang Güttler, világhírű bőgőművésznél tanulhatott, igyekezett hát a régi kapcsolatrendszerét használva zenei munkához jutni. Nem sokkal később megcsörrent Batyi Róbert telefonja, és a vonal végén a híres Wolfgang Güttler volt, játszani hívta őt. Güti, ahogy barátai hívják, három városban volt bőgőprofesszor, Róbert szerint ő a legnagyobb. Ahogy ő fogalmaz, majd kiesett a kezéből a telefon, de beült az autóba, és rohant Münchenből Karlsruhéba. Fél éve nem volt a kezében hangszer, de vállalta a megmérettetést. A művész megkérdezte, akar-e a magyar fiú nála tanulni, ő igennel felelt, így Karlsruhéban végezte a mesterképzést. A beszélgetés közben nem kerülgetjük tovább a forró kását, szóba kerül Róbert származása. Güttler ugyanis megkérdezte tőle, vajon „cigány-e”. A fiatalembernek rosszul esett a kérdés, de a professzor azt mondta neki, cigányoktól tanulta a jó bőgőzés minden titkát. A művész huszonötszobás villáját ajánlotta fel a fiúnak a Fekete-erdőben, támogatta tanulmányai során. Neki köszönheti a következő hét esztendőt is Justus Frantz mellett. A bőgőprofesszor ugyanis jó barátságban van a zongoraművésszel, aki akkor éppen személyi asszisztenst keresett. – Nagyon érdekes ez a történet. Tudod, Justus Karajannak és Bernsteinnek volt a szólistája, együtt játszottak a berlini filharmonikusoknál. Leraktam a vonót, átvettem a diplomámat, és indultam Hamburgba. A reptérre kellett mennem. Justusnál nagy a stressz. Iszonyú tempót diktál. Megtudom, később a hét év során sok ilyen nehéz helyzetben kellett Róbertnek helytállnia. A karmestert nagy eseményeken testőrök vették körül, előfordult, hogy egy dugóból helikopterrel szabadult, és olyan is volt, hogy egy gépet fordított vissza, mert az asszisztense nélkül nem volt hajlandó felszállni. Az első napon egy százezer eurós autóval kellett fuvarozni a karmestert, miközben Róbert ötszázat érővel érkezett. Aztán ezt a kocsit el kellett kérnie a szálloda tulajdonosától egy egész hétre, használatra, kölcsönbe. Batyi Róbert kiállta a próbát, lecsapta a slusszkulcsot az asztalra, és ez volt a beugró a hétéves munkához. – Güti azt mondta, ott maradsz, meg tudod csinálni. Előfordult, hogy autót kellett vennie Frantz karmester számára. A vagyont érő kocsit az ára töredékéért vihette el, mert beírhatták a promóciós anyagokba, hogy Justus Frantz náluk vásárolt. Akkor értette meg, ki a munkaadója. Egyszer egy reptéren Róbertet feltartóztatták, nem érte el a járatot, a karmester pedig felhívta a légitársaság vezérigazgatóját, és a gép nem szállt fel, amíg a személyi asszisztens nem volt a fedélzeten.

– Láthatod, hogy elég barna a bőröm, de én akkor teljesen elfehéredtem – teszi hozzá nevetve. Csak előjön a roma identitás témája, sőt Róbert azt mondja, muszáj beszélnie róla. Gyerekkorában egyáltalán nem tudta, mit jelent ez. Szombathelyen nem is voltak rossz tapasztalatai. Soha senki nem kérdezte meg, hogy ő roma-e. Aztán Pécsett már találkozott az idegengyűlölettel. A szülei akkor mesélték el neki nagyapja történetét, aki zenészként játszott a szombathelyi gettóban, és addig húzta a fogvatartók nótáját, amíg azok lerészegedtek, elaludtak, és a foglyok megszökhettek. Azt gondolta, ha a papa ilyen hős volt, követnie kell a példáját. Büszkén vállalja identitását. Ez vezette el ahhoz a döntéshez, hogy önálló zenekart alapítson, így született meg a SziRom, azaz a Szimfonikus Roma Zenekar. Elegendő tapasztalat állt mögötte, hiszen a bajor filharmonikusoknál és a Nemzetek Zenekaránál koncertszervező volt hosszú éveken át, majd az Europa Philharmonie Konzertgesellschaft zenekari vezetői posztját töltötte be. 2010-ben nevezték ki a Zene a Jövőért Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnökévé. A SziRom 2016-ban alakult, és azóta nagy sikereket tudhat magáénak. A kezdeteknél Frantz úr is segítette Róbertet, aztán muszáj volt döntenie, személyi asszisztensi állását otthagyva hazajött, és Magyarországról egyengeti az együttes útját. A karmester sok segítséget nyújt egykori asszisztensének. A Roma Szimfonikusok csodálatos koncerteken léptek már fel itthon, de külföldön is. Legutóbb a Magyar Tudományos Akadémián Orbán Viktor miniszterelnök és számos államtitkár jelenlétében játszottak. De voltak már a SziRommal Hamburgban a G20-ak találkozóján, ahol világhatalmak vezetői tanácskoztak. A Roma Szimfonikusokat a Békekoncerten, 2017 júliusában Justus Frantz dirigálta. Batyi Róbert tervei nem állnak meg a hazai terepen és a környező országok koncertjeinél. Arról álmodik, hogy a SziRommal az egész világot bejárják.

Jó hírét akarják vinni a cigány-magyar kultúrának, és színvonalas zenei élménnyel ajándékozni meg a közönséget és a zenekari tagokat egyaránt. Batyi Róbert büszkén vallja, óriási érzés, amikor a miniszterelnök szorítja meg a kezét, hogy gratuláljon. Ilyenkor nagyapja jut eszébe, aki hitt a zene és a tisztesség erejében.