Ispánkon, a világ közepén

Mások úgy tudják, a falu neve eredetileg Ispántelke volt, ami arra utal, hogy itt lakott az „Őrség ispánja”. De van olyan magyarázat is, hogy „itt nincs árnyéka a templom tornyának”, ami megmosolyogtató, mert aki ismeri a falut, tudja, hogy itt nincsen templom.

Ispánkot jómagam Róka Gyula által ismertem meg, akivel bármiről kezdtünk is beszélgetni, rövid idő múltán már az Őrségről és Ispánkról folyt a diskurzus. Elsőgenerációs értelmiségi volt, aki büszkén emlegette paraszti származását és gyermekként tanult asztalos szakmáját. Számára a család és a szülőfalu volt a minden.

Az 50-es években Budapesten agrármérnöknek tanult, és innen, ha másként nem ment, „hazaszökött” Ispánkra a szüleit meglátogatni, ami az aknazárral és fegyveres katonák által őrzött határövezetben életveszélyes ka­land volt. Bárhova vetette is a sors, a szíve mindig hazahúzta. Nyugdíjasként felújította az ispánki szülői házat, amely élete utolsó két évtizedében az addigi éltében gyakran hiányolt nyugalmat jelentette számára. Megújult erővel vette elő az évtizedeken át összegyűjtött dokumentumokat. Publikálta Ispánk két háború közötti állapotrajzát.

Büszke volt arra, hogy az Őrségben elsőként Ispánk állított szabadtéri emlékművet az első világháborúban elesett hősöknek. Hozzálátott az őrségi kitelepítések történeti feldolgozásához.

Gyűjtötte az ispánki relikviákat. Nagy terve volt a hetvenes években még létező ispánki kis múzeum, az Őrségi emlékek megújítása, népi használati tárgyakkal, mezőgazdasági eszközökkel való kiegészítése. Fáradhatatlanul építgette az „ispánki adattárat”.

Az Országos Széchényi Könyv­tárban felkutatta az Őrség című újságot, amely az őrségi református egyházmegye havilapjaként csaknem húsz településről tartalmaz máshol hozzá nem férhető adatokat, információkat.

Róka Gyula részese volt minden kulturális és művészeti kezdeményezésnek, ezen a módon is igyekezett támogatókat és híveket szerezni az Őrségnek. Feleségével, Füzesi Zsuzsa gra­fikusművésszel anyagilag is hozzájárultak az Őrségi Kulturális Napok rendezvényeinek létrehozásához, sikeréhez: ispánki házuk hangulatos kertjében rendszeresen otthont adtak emlékezetes találkozóknak,

más művészeti rendezvényeknek.

A sors azonban közbeszólt, így Róka Gyula nagy álma, a sok éven át tartó kutató- és gyűjtőmunka összegzése, koronája, azaz az Ispánk-monográfia általa már nem készülhetett el. De talán vigasztalja, hogy ő ott nyugodhat a „világ közepén”.

Ha Ispánkon járunk, jusson eszünkbe ő is a vonzó, mindig visszahívó, megtartó őrségi tájban.