Színházszerelem fonta őket egybe – Huszonöt éves a Szamóca Színház

A szerelem Zalaegerszegen gyökerezett valamikor a múlt század végén, amikor mindketten a Hevesi Sándor Színház Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdiójába jártak. Gábor 1988-ban került oda Szombathelyről, Judit 1990-ben Veszprémből. Kollégák voltak, több darabban játszottak együtt. A lányt figyelmeztették: csak egyvalakivel ne kezdjen, Gáborral. Mégis úgy esett, hogy a téli szünetről visszaérkezve kitörő örömmel üdvözölték egymást, és a fiatalember elhívta az ifjú hölgyet lovagolni. Az első csók egy színésztárs születésnapi partiján történt meg a klubban, aztán három évig jártak, mígnem 1994-ben Szent Ivánkor megtartották az esküvőt, mikor az első tűzijáték volt Szombathelyen, így a csillagesőből nekik is jutott.

A színházszerelem fonta őket egybe. Szombathelyre költöztek, és hamar megtalálták a rést a helyi színházi életben, létrehozták a Szamócát. Eleinte trióban játszottak, a Varnyú Countryból ismert Kovács Janó is velük volt, aztán maradt a duó: Csiperke és Csuporka.

– A Csuporka név adott volt, így hívták a lány bohócot azokban a gyerekműsorokban, amiket Zalaegerszegen csináltunk. Erre jött a névvariációként a Csiperke Gábornak – meséli Judit. – Elkezdtünk naplót írni, aztán abbahagytuk, de körülbelül kétezer előadásunk volt a huszonöt év alatt Bécstől Budapesten át Szlovákiáig, minimum százezer kilométert autóztunk, fesztiválokra, falunapokra.

– Sok meghívást kapunk. Néha soknak tűnik párkapcsolati szempontból, hogy otthon is, a színházban is együtt vagyunk, de mióta gyerekünk van, azok az igazi együttlétek, amikor beülünk a kocsiba és elutazunk valahova – fűzi hozzá Gábor. – Az egyik legkedvesebb hely, ahol szerdán is játszottunk, Kőszegen van, a családjukból kiszakadt, fogyatékossággal élő gyerekek között, ahol mérhetetlen szeretetet kapunk. A legnagyobb sikerünk a bécsi Collegium Hungaricumban volt, ahol a nézőtér egyharmada egy szót sem értett magyarul, de a végén a magyar anyanyelvű nézőkkel együtt felállva tapsoltak.

Judit számára a legemlékezetesebb a Petőfi Csarnok szabadtéri színpada volt, ahol több ezer ember előtt mutatkoztak be, és különleges élmények voltak a budapesti városligeti majálisok. A pár úgy foglalja össze: minden jó élmény, ha az ember úgy érzi, hogy adni tudott. Négy-öt éve játszanak a Büki Mesevonaton, Csuporka ott kapta a legnagyobb édes bókot: „A rajongód vagyok!” – mondta egy kisfiú ragyogó tekintettel.

A legsikeresebb előadásuk szövegkönyvét – ez a Csipi-Csupi Bábszínháza, amit szerdán Kőszegen a Dr. Nagy László EGYMI diákjainak játszottak ajándékként – Pető Ferenc Frédy írta, a zenéjét Prieger Szabolcs. Népszerű darabok szerepeltek még előadásukban: Az elvarázsolt bohóc, A cirkusz születik.

Azt mondják „versenyelőnyük”, hogy bármilyen helyszínen bármilyen körülményekhez tudnak alkalmazkodni: legutóbb a villamos mellett, de akár káposztalevélen, ebédmaradványok között is egy menzán, amikor az üstök között lehetett öltözni. Kocsiban sminkelni, ruhát cserélni nekik nem nagy mutatvány.

Bántó viszont számukra, ha a nézők úgy viselkednek, mint ha tévét néznének, hangosan beszélgetnek vagy zajonganak. Ilyenkor ki szoktak szólni az előadásból. Juditnak kifejezetten olyan a szerepe – karakán igazgatónő a bábszínházban –, hogy a figurán belül maradva trenírozni tudja a lármázókat. Megszólítja például a beszélgető fiatalasszonyt, hogy „Ugye, anyuka, a Piroska mellé farkas kell?” Ez biztosan felejthetetlen élmény a felnőtt számára is…

A huszonöt éves jubileum alkalmából a Szamóca Színház több ajándékműsort ad, a kőszegi volt az első, a Rum-kastély EGYMI-ben lesz a második.