Kiabált és rúgkapált a kisfiú, hiába nyugtatták

Olvasónk fiúunokája elmúlt négyéves. Óvodás, van egy kishúga, egy két és fél éves bölcsis kislány, akit szeret, legalábbis néha ölelgeti, puszilgatja, de van, amikor rángatja, és ezt a szülei sem hagyják szó nélkül – írja olvasónk. Legutóbb a védőnőnél jártak a kisfiúval, státuszvizsgálatra mentek. Amikor sorra került, nem volt hajlandó leszállni a motorról, kiabálni kezdett és rúgkapált, hiába nyugtatták. Végül félig-meddig sikerült lemérni a súlyát, de a többi vizsgálat elmaradt. Nemrég a doktornőnél is így viselkedett, de otthon is ugyanez a reakció, ha valamit nem kap meg azonnal.

Az egész családot bántja a kialakult helyzet. A nagymama azt kérdezi, milyen módszerrel forduljanak az unokájuk felé. Hogyan tudnak segíteni neki ebben a végtelenül elkeseredett helyzetben? Levélírónk elmondta még: családban, jó körülmények között él a kisfiú, mindenki nagyon szereti, sőt „agyonszereti”. Az anyuka fél éve ment vissza dolgozni. A kisfiú az oviban szófogadó, de a pici lányokat időről időre „piszkálja”. A dührohamok nem gyakoriak, de előfordulnak, ha valamit nem kap meg.

Vörös Orsolya azt mondja, az akaratos és indulatos gyerekek számára nehéz kihívás határokat szabni, de nem lehetetlen. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, érdemes megnézni a viselkedésének hátterében meghúzódó okokat. Bármilyen „akaratos, agresszív” viselkedés kiindulópontja lehet az indulatkezelés zavara. Ilyenkor a gyermek elveszti az önkontrollt indulatai felett. Mintha „nem lenne magánál”, nem lehet rá észérvekkel hatni, nehéz megnyugtatni.

Rengeteg ok állhat az agresszív viselkedés mögött. A gyermek a „tünete” által tudja kifejezni, hogy érzelmi nehézsége van egy számára megterhelő helyzetben. Viselkedése szoros összefüggésben van az őt körülvevő, számára fontos személyek érzelmi állapotával. A fáradtság jelentős befolyásoló tényező. Nemcsak akkor jelenik meg, amikor a gyermek álmos, hanem ha olyan helyen van, ahol túl sok inger éri, sok ember veszi körül, ilyenkor az idegrendszere egyszerűen elfárad.

A gyerekek éntudata 4–5 éves korban tovább fejlődik. Ha figyelembe vesszük Erik H. Erikson pszichoanalitikus fejlődéselméletét, akkor a levélíró unokája jelenleg a „kezdeményezés kontra bűntudat” fejlődési szakaszban van, mondja a szakember. Ebben a korban a kezdeményezőkészségük magas, már nemcsak a saját cselekedeteik elkezdésére és befejezésére vágynak, hanem arra is, hogy ezek valamilyen cél érdekében történjenek. Előfordul, hogy külső kiváltó ok miatt haragszanak. A gyermeket ilyenkor zavarják saját határai, például hogy nem tud valamit megcsinálni, elérni. Valamit közölni szeretne, és nem értik meg. Ezek csalódásérzetet okoznak benne, amit nem tud feldolgozni, ezért lesz frusztrált, dühös.

A szakasz veszélye a túláradó energiák és megváltozott viselkedés miatt fokozódó bűntudat érzése, ami versengésben és féltékenységben nyilvánul meg. Ahogy Vekerdy tanár úrtól is olvashattuk több helyen: „a meleg-engedékeny szülői légkörben felnövekvő gyermekek időnként meglehetősen agresszíven viselkednek, mert nem rettegnek a lesújtó büntetéstől” – ez is magyarázat lehet. Ahogy az aggódó nagymama soraiból kiderül, a kisfiú a testvérféltékenység jeleit mutatja, amelynek alapja a szülők osztatlan figyelméért vívott harc.

De mit tehetünk, ha már kirobbant a konfliktus? Ha a gyermek fáradt, túlpörgött akkor nem az indulatát kell kezelni, hanem biztosítani neki a pihenést. Ha azért haragszik, mert valamit megtiltottak neki, vagy valamit nem kaphat meg, akkor felesleges hosszasan magyarázni neki. Segíthet, ha olyan feltételeket teremtünk a számára, amiben levezetheti az indulatait. Ne erősítsük meg benne, hogy viselkedése helyes.

De nemcsak azt kell megtanítani, hogy mit nem szabad csinálni, hanem a helyes viselkedést is. Például hogy levezetheti az indulatait ugrálással, tapsolással vagy akár párnabokszolással. Gyermekrelaxációs módszerekről is olvashatunk. Ha két gyermek között alakul ki konfliktus, akkor abban a pillanatban meg kell szakítani az eldurvult játékot, és el kell vinni abból a szituációból a gyermeket. Lépjünk fel határozottan: ha csúnyát mond, akkor az egyértelmű és határozott tiltás a megfelelő szülői viselkedés. Guggoljon le a felnőtt a gyermekhez, fogja meg a két karját, és határozottan, belső elszánással mondja: „Nem, ezt nem!”

Az indulatkezelési nehézséggel küzdő kisgyermek akkor is vágyik az érzelmi biztonságra, amikor „magán kívül van”. Ezt egy nagy öleléssel vissza lehet adni. A fülébe suttogva vagy félhangosan el lehet mondani, hogy tudjuk, hogy nagyon mérges, megértjük, és biztosítjuk, hogy segítünk neki megnyugodni. Az ölelés hatására csökken a feszültség. Sokat segíthet az esti mese egy olyan mesehősről, aki nagyon hasonlóan viselkedett, mint a gyermek. A mese kapcsán lehet beszélgetni, mit éreztek a mesehősök, kinek mit kellett volna tennie, a gyermek mit tett volna, hogy kerülhették volna el a problémákat.

A levélíró tollából nem derül ki, hogy mennyit néz tévét a kisfiú, de érdemes a tévénézést időben és tartalomban is korlátozni. Üljünk le minél többször közösen játszani. A társasjátékok fejlesztik az érzelmi intelligenciát, és segítik a gyerekeknek felismerni és megfogalmazni az érzelmeiket. (Érzel-mese játék)

A testvérféltékenységet is csökkenti az együtt eltöltött minőségi idő. Minden gyereknek legyen külön „saját” ideje, amikor kitüntetett figyelemben részesül. Ilyenkor azt élheti át, hogy most ő a legfontosabb a szülő, legfőképpen az anya számára. Bőven elég napi 10–15 perc vagy kéthetente, havonta egy közös program kettesben, hogy a szeretettankja fel legyen töltve.