Fábián Kálmán farestaurátor tizenegy évet töltött Norvégiában – Most Szentgotthárdon dolgozik

Fábián Kálmán filmes kellékgyártással is foglalkozik, angol-amerikai produkciókhoz – kémsorozathoz, világháborús filmekhez – készít réginek látszó, antikolt tárgyakat, ha például kell egy öreg vagon, koffer, láda, fegyver, pincebeli csőrendszer, rozsdás csatorna, kazán vagy elöregedett fém börtönajtó. A filmipar nagyon izgalmas világ, a restaurálással közös nevező a felületkezelések profizmusa.

Szentgotthárdon a templom teljes körű restaurálása zajlik kiváló mesteremberek kivitelezésében, helyreállítják a híres csatajelenet mennyezetfreskóját is. A farészt Somos Tamás faszobrász, restaurátorművész kapta, ő hívta meg Fábián Kálmánt a gotthárdi templomba, ahogy korábban más projektekbe is, például a fertődi Eszterházy kastélyba, a budapesti Szent István Bazilikába, az Operettszínházba is.

Fábián Kálmán a karzaton található stallumot (kóruspadot) állítja helyre, amely Caspar Schrezenmaier laikus fráter 1760-1780 körüli mesterremeke. Komplex munka: szerkezeti erősítések, pótlások, kiegészítések szükségesek, tisztítás, felületkezelés a szúrágások, gombás fertőzések ellen.

A restaurátor két éve tért haza Norvégiából, ahol 11 évet töltött.

Mestere, Fajó János kiállításán kapott felkérést 2005-ben egy-két bútor javítására Mengyán Andrástól, aki akkor a bergeni Iparművészeti Egyetemen tanított. Tőle tudta, hogy reneszánszát éli Norvégiában a bútorrestaurálás, kérte, hogy állítson össze egy portfóliót. A fiatalember ezzel mutatkozott be, és máris választhatott az ajánlatok közül. Egy olyan cégnél helyezkedett el, amelyik lakberendezési tárgyakat restaurált Bergenben, Norvégia második legnagyobb városában, az úgynevezett fjordok bejáratánál. Három és fél év után hazajött, majd újra kiment Bergentől 200 kilométerre, délre Stavangerbe. Egy fiatal céghez került, amit egy norvég, egy angol és egy magyar srác vitt, ők dizájn, Fábián Kálmán régi bútorokkal foglalkozott. Olykor Finnországból és Svájcból való gyakornokok segítettek, akik cserediák programban érkeztek.

-Szakmailag ez volt a termékenyebb időszak Norvégiában, sokat lehetett tanulni, máig tartó jó – norvég, angol, német, francia, amerikai – kapcsolataim vannak onnan. Még hoztam is haza bútorokat restaurálásra, olyan ember bízott meg, akinek a háza még nem volt meg, de a bútorokat már megvette – meséli Fábián Kálmán. A norvég kultúrát felidézve kiemeli a szembeötlően magas minőségű ízlést, a közterek, épületek finom, elegáns megoldásait, a lenyűgözően tiszta és finom vonalvezetéseket, és hogy mindennek egyszerre van praktikuma és varázsa. Azt is tapasztalta, hogy a munkának becsülete van. A lébecolást nem szeretik, de aki jól dolgozik, azt jól megfizetik, az élet minden területén. Nincs rongyrázás.

- Fontos, hogy nyúlnak vissza a gyökereikhez, ahogy ápolják, védik a közkincseket a múltból. A viking hagyományt ízlésesen dolgozzák fel, természetes a nemzeti büszkeség, erős identitást ad. Fantasztikusak a norvég dokumentumfilmek, amelyek egyszerűek, tűpontosak. Sok szép természeti élményem is volt, kétszer láttam az északi fényeket hazafelé autózva, szembe jöttek a horizonton – emlékszik vissza a restaurátor az országra, ahol erős impulzusokat kapott. Fontolóra vette, hogy kint marad, de végül úgy döntött, hazajön, mert minden, ami fontos, ami igazán érdekli, itthon van. Megméretett külföldön, jól teljesített, és ez elég. – Úgy tekintettem magamra, mint egy nagykövetre, akinek muszáj példamutatóan viselkedni, mert minden mozdulatából leszűrik, hogy milyen egy magyar. A norvégoktól azt is megtanultam, hogyan lehet kordában tartani az egészséges nemzettudatot. Hazajöttem, mert ez a hazám. Norvégia bármikor lehet az otthonom, átmenetileg, ha meghívnak, egy-két hónapra szívesen megyek. Vágytam arra, hogy egy norvég fatemplomot restauráljak, de semmit el nem cserélnék a szentgotthárdi stallumért.