Az elsüllyedt templom helyett harangláb épült Orfaluban

Nevét az etimológia az „Or” nevű személy faluja szóösszetételből származtatja, de 1767-ből ismeretes „Őrfalu” elnevezése is. Az apátság mellett a Thurzó és a Szécsi famíliának is voltak itt birtokai. A falu az 1625-ös nagy pusztítást követően hódolt meg a töröknek, miután a felgyújtott házakban tizennyolc ember bent égett, kettőnek fejét vették, hatvan embert pedig fogságba hurcoltak. Orfalu az adót ettől fogva Kanizsára, a Hadgya nevű töröknek fizette. Ebben az időben keletkezhetett az orfalui Fekete-tó legendája.

A „régi öregek” meséi szerint: „Itt valamikor egy templom állt. Egy télvíz idején messziről ide siető leány lekéste a misét és mérgében azt kívánta, bárcsak süllyedne el a templom. Az átok megfogant, és az épület maradványainak helyén attól kezdve zavaros fekete víz kavargott, a mélyből pedig az erdőben dolgozó favágók még sokáig hallani vélték a meg-megkonduló harang szavát.” Orfalun az elkövetkező évszázadok során nem épült templom. A falu központi helyén azonban állítottak haranglábat.

Az építmény szakrális feladatán túl figyelő, őrző feladatot is ellátott, és a vihar vagy jégeső harangkongatással való távoltartására is szolgált. A fában gazdag (erdő borította, völgyekkel szabdalt vidéken található Orfalu) tájegységek, így a Vendvidék képét máig meghatározzák a haranglábak. Ezek szerkezete lehet egyszerű, Y alakú ágasfa (egyoszlopos harangláb), kétoszlopos, ácskötésekkel rögzített vagy négyoszlopos építmény, amely készülhetett oly módon, hogy a tartó szárak egymásnak vannak támasztva, vagy az oszlopokat talpgerendás szerkezetbe foglalták.

Ilyen, ún. szoknyás haranglábas megoldásnál két zsindelytető is készült, a nagyobbik a szerkezetet, a kisebbik a harangot, egyúttal a harangozót is védte az időjárás viszontagságaitól. Orfalun 1823-ban épült kétoszlopos, alul teljesen zárt, szoknyás harangláb. Az eredetileg fazsindellyel, később bádoggal, jelenleg pedig cseréppel fedett harangláb oszlopait lengésirányban két-két ferde támasz merevíti. Közelében 2000-ben felállították a község kétnyelvű millecentenáriumi emlékkövét, amelyen megörökítették a község akkor itt élő ötvenhat lakójának névsorát.

Kiemelt képen: Szoknyás harangláb Orfalu Fő utcáján