Mintegy 2 milliárd forint – Ennyi pénzért költözhetett haza Bécsből a Batthyány-levéltár

A körmendi Batthyány-kastélyhoz tartozó Sala Terrena háromemeletes épület, amelynek igazából csak a földszinti termére használták ezt az elnevezést. A latin név magyarra fordítva annyit tesz: földszinti hűsölőterem, ez meg is határozta funkcióját. Sziesztákra és vendégfogadásra használták. A fölötte lévő két emelet levéltár volt, sokáig itt őrizték az ősi dokumentumokat. Az épület 20. századi története igencsak kalandos. 1958-tól egészen 2003-ig itt folyt a körmendi cipőgyár termelése. A kezdeti – inkább kétkezi munkára alapozó – cipőgyártás után hatalmas gépsorokat állítottak be az egykori levéltári részekbe. Ehhez a földszinti terem oszlopait körbe kellett betonozni, mert csak így bírta az első és második emelet terhelését.

Na, de vissza a levéltárhoz. A gazdag írásos anyagot – amely eredetileg több száz folyóméternyi lehetett – a hercegi ág, valószínűleg Batthyány Lajos nádor és fia költöztette Körmendre, a kastély keleti melléképületébe a 18. század közepén. A levéltárral megközelítőleg egy időben került a Rába-parti uradalmai központba a család fegyvergyűjteménye és könyvtára is. A gyűjtemények sokáig biztonságban voltak, hiszen az épület egy belső, zárt udvaron áll, egy kört alkotva a kastélyegyüttes többi részével. De a második világháború idején megváltozott a helyzet.

1945 áprilisától szovjet katonák állomáshelye lett a teljes komplexum, akik nem különösebben értékelték, sőt egyenesen pusztították a Batthyány-család javait. A 16. századi királyi viaszpecséteket csizmák fényesítésére, a levéltári iratokat egészségügyi célokra használták. A feldarabolt festményekkel pedig a kitört ab laküvegeket helyettesítették. A Batthyány-fegyverek tusáját az ablakpárkányhoz ütötték, és így szórták ki az emeletről.

Jól érzékelhető, hogy a szovjetek nem válogatták meg eszközeiket, gyakorlatilag tönkretettek mindent, ami a kezük ügyébe kerütl. A bútorokat az udvaron vetették máglyára, de került a tűzbe néhány nagyon fontos dokumentum is. A levéltárat részben megsemmisítő szovjet katonák kezei közül kockázatos körülmények között Kőszegi János igazgató-tanító, dr. Kevey István főszolgabíró, Peszeszér József hercegi főkertész és néhány körmendi diák menekítette meg 1945 nyarán az anyagot a biztos pusztulástól. A boldoggá avatott hercegorvos, Dr. Batthyány-Strattman László fia – akit a családi hagyomány miatt szintén Lászlónak kereszteltek – pedig meg tudta óvni a levéltár legértékesebb részét, a középkori anyagot.

Ezt néhány nappal ezelőttig az osztrák fővárosban, Bécsben őrizték egy széfben, és többéves megbeszéléssorozat után most került vissza Magyarországra. A magyar állam még 2013-ban kezdeményezett tárgyalásokat az értékes gyűjtemény adás vételével kapcsolatban, de az ügymenet a családfő, Batthyány- Strattmann III. László 2014-ben bekövetkezett halála miatt megrekedt. A közelmúltban újra felvetették a vásárlás ügyét, amely végül meg is történt. A magyar állam 5,6 millió eurót – közel kétmilliárd forintot – fizetett a családnak, Batthyány-Strattmann III. László özvegyének, a Lengyelországban letelepedett Batthyány Ferencnek és a Budapesten élő Batthyány Ádámnak.

– A II. világháborúban és az azt követő években a körmendi Batthyány-kastély mostoha körülmények között létezett. A család 1945-ben külföldre menekült a kommunisták elől, elvesztette címeit, birtokainak és egyéb vagyonának jelentős részét is – mondta Móricz Péter történész, Batthyány-kutató. Javaiknak csak csekély részét tudták megtartani. Főleg kisebb értéktárgyakat, néhány bútort és egy értékes gobelint. Szállítás szempontjából csekélyebb súlyt jelentett a levéltári anyag, így abból nagyobb menynyiséget tudtak Bécsbe vinni. Gyakorlatilag ez a mi szerencsénk is, hiszen így egy fontos iratanyag-gyűjtemény maradt meg az utókornak.

Korábban, még az 1960-as évek közepén a család felajánlotta a magyar államnak, hogy lefotózhatja a dokumentumokat, de ezzel nem élt az akkori vezetés. Az iratok mostani megvásárlása mondhatni történelmi pillanat, és nagyon sokat jelent a múlt megismerésének szempontjából, különösen az 1526-os mohácsi csata előtti időszakot illetően. A megvásárolt anyagban Árpád- és Anjou-kori oklevelek is vannak, a legrégebbi egy IV. Béla király által, 1256-ban kiadott oklevél. Móricz Péter, a Dr. Batthyány Strattmann László Múzeum vezetője elmondta azt is, hogy a levéltár azon része, amelyet Kőszegi János vezetésével megmentettek, 1947-ben a keszthelyi múzeumba került.

Itt Iványi Béla Zala megyei művelődéstörténész-levéltáros rendszerezte, majd az Országos Levéltárba szállították. A gyűjtemény a mai napig ott van, méltó helyén. Bár 1956-ban belövés érte a fővárosi levéltár épületét, és az anyag egy része elégett, még így is nagy mennyiségű dokumentummal számolhatnak. Néhány irat az évtizedek során körmendi háztartásokból is előkerült, ezeket a lelkiismeretes lakosok visszaszolgáltatták a múzeumnak.

– Az 520 darabos levéltári anyag állami megvásárlása óriási jelentőségű, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – jelezte végül a körmendi kutató. – Az anyag értéke felbecsülhetetlen, sokat megtudhatunk belőle a Batthyány-család birtokszerzéseiről és birtokirányításáról, valamint a Magyar Királyság korábbi évszázadairól.

Az anyag 1945-ben került ki Ausztriába, most 76 év után hazaérkezett. Azt hiszem, ezt nem csak a szakemberek fogadták lelkesedéssel, hanem mindenki, akinek fontosak a gyökerek. A Batthyány-család különösen sokat jelent az országnak, hiszen felmenőik között több jelentős személyt is találunk, például politikust, diplomatát, feltalálót, mecénást, orvost vagy hadvezért. A hazatérő dokumentumokat a Magyar Nemzeti Levéltárban veszik számba, majd a feldolgozás és a digitalizálás után a tudományos munkát végzők rendelkezésére bocsátják.

Kiemelt képen: Óriási jelentőségű anyag. Móricz Péter, a körmendi múzeum vezetője, a háttérben Pintér György múzeumpedagógus