Hintók, fogathajtók randevúztak a mesefaluban

Színes programokkal várták az érdeklődőket szombaton  a Mesefalu Egyesület tagjai a Nagyréten: főzőversenyt, hintós felvonulást, fogathajtó versenyt hirdettek a szervezők amatőröknek és profiknak. Az utóbbiak jöttek is a Héra Vince emlékhajtásra, ám az előbbiek számára tervezett megmérettetés kellő érdeklődés hiányában elmaradt.

Nem úgy a hintófelvonulás: a harmadik alkalommal életre hívott rendezvényen a kettes fogatok a verseny előtt bejárták a település utcáit, hogy mindenki rácsodálkozhasson a szépen karbantartott ló vontatta kocsikra. 



A hintó ma már nem számít általános közlekedési eszköznek, sokkal inkább kuriózum, egy letűnt kor hagyománya; néhol a turistákat szállítják vele, esetleg esküvőkor az ifjú párt. Leginkább fogathajtó versenyeken tűnnek fel, mint amilyen a sorkifaludi is. És persze a mesék gyakori szereplői, akárcsak azok a figurák, amelyeket Perjési Rozália keramikus és társai készítettek a község meseparkjába. Három éve egyesületet is létrehoztak, s arról álmodnak, hogy egyszer mesefalu lesz Sorkifalud. Minden évben készítenek szobrokat egy-egy meséhez kapcsolódóan. Először a Hamupipőke figuráit égették, festették a kézművesek, aztán a Három kívánság kolbászorrú embere és ijedt asszonya jelent meg a színen, az idén pedig Bambit, az őzgidát, és a barátját, Toppancs nyulat örökítették meg. Aki nem ismeri a történetet, egy kerámiakönyvben azt is elolvashatja a színes figurák mellett.


A szombati rendezvényen játszóházat rendeztek be egy jurtában a gyerekeknek, a jó hangulatról pedig a helyi Nefelejcs kórus mellett a sorkikápolnai Boszorkák, s az egervölgyi néptáncosok gondoskodtak.