2013.09.21. 13:59
Különös gyűjtőszenvedélye van a poétának
Nick - Csaknem száz színes, míves, aprócska, s tenyérbe férő, üveg- vagy porcelán cilinderű, asztalra állítható, falra akasztható, vagy mennyezetre függeszthető petróleumlámpa az egykori paplakban. Polgárné Dornai Klára gyűjteményéből valók; különleges kincseit a kulturális örökség napjai alkalmából tette közszemlére a helyi asszony.
- Klárikám, hát hol rejtegetted magad s a kincseidet eddig? – egy idősebb házaspár fordult ekképpen a Nicki Szent Anna Templomért Alapítvány rendezte tárlat megnyitóját követően a kiállítóhoz, Polgárné Dornai Klárához. Ismerik persze régóta a Rába partján élő asszonyt, ám petróleumlámpa-gyűjtő szenvedélye, poéta vénája előttük, s mások számára is rejtély volt. Eddig. Szombaton ugyanis sokak megcsodálhatták azt a csaknem száz, színes és míves, apróbb, s tenyérbe férő – néhány nagyobb – petróleumlámpát, amiket Klári az elmúlt évtized alatt gyűjtött össze. S meghallgatták néhány versét, közülük egyet stílszerűen erre az alkalomra írt.
Klári tele van meglepetésekkel – szögezte le a község polgármesterének felesége, Csorba Józsefné Gizi, amikor az egykori paplakban a megjelentek figyelmébe ajánlotta a tárlatot. Költői múltját sem hirdette fennhangon, azt sem verte nagydobra, amikor megjelent az első kötete, vagy hogy egy pályázaton különdíjas lett, s most is csak halkan, szerényen közölte, hogy hamarosan kézbe vehetjük a következő verseskönyvét. Meglehet, az is benne lesz, amelyiket a kiállításának megnyitója, illetve tárgyai inspiráltak.
Klárit elsősorban nem az általánosan ismert petróleumlámpák ejtették rabul, tudtuk meg tőle. Sokkal inkább azok az apró csodák, amelyeket gyermekágyi lámpaként ismernek felmenőink. Kicsike világítóeszközök, amelyek elődeink bölcsőinél, kiságyak mellett vigyázták a baba álmát. Épp csak addig adtak fényt, ameddig a gyermek álomba szenderült, vagy ameddig a szülők jó éjszakát kívántak szemük fényének egy mesével. Klári azt mondja, a kiállított tárgyak zömét piacokon szerezte be. Az elsőt persze ajándékba kapta: úgy emlékszik, akkor még csak udvarolt neki a férje, aki vele együtt nem is sejtette, hogy évtizedek múltán száznál is több díszt kell majd „kerülgetni" a lakásban. Polgár Antal mégsem mondja, hogy kár volt az elsőért, mi több, ma is meglepi a nejét, ha valahol egy különleges darabra bukkan. A gyűjtemény igazán színes: a különféle mintákkal festett porcelán aljzatúaktól kezdve a fémlemezes, gazdagon díszítettekig. A cilinder leginkább átlátszó üvegből készült, de akadnak kékek, sárgák, zöldek, s olyanok is, amelyeknek a búrája fehér porcelán. A formák is változatosak: henger alakú, gömbölyű, körtét utánzó vagy éppen tál alakú. Klári kedvence egy kicsike festett fehér porcelán teáskannát utánzó. Répcelakon, a piacon fedezte fel egy idős néninél.
A nicki duzzasztó melletti szolgálati lakásban – a férj vigyázza a létesítményt – nemigen van helye a gyűjteménynek, amely most két hétig látható a község kulturális célokra használt egykori paplakjában. Talán majd a saját házukban, ahová a közeljövőben költöznek, lesz egy zug, ahol állandó otthonra lelnek, mondja Klári, aki azt is elárulja: legújabb szenvedélye a fotózás, a következő verseskötetében a képeiből is kínál ízelítőt. De festeni is nagyon szeretne, és még illusztrálni, a gondolatait képpé alakítani. Szerencsés ember, támogatást, biztatást is kap, elsősorban a családjától: férjétől, három gyermekétől, három unokájától.