Meglett férfiak papírsüvegben - Betlehemes találkozó Gencsapátiban

„Liturgikus jellegű elnépiesedett hagyománynak" nevezi Gombos Tibor Bálint plébános a betlehemezést, amelynek eredete a Jézus születését újrajátszó középkori misztériumjátékokban keresendő. Gencsapátiban a 19. században jelent ez a népszokás. A templom - „mint Isten hajléka az emberek között" - befogadja a találkozót, úgyhogy az angyalszóra 2000 éve mindig nehezen ébredő, bundás-süveges, sokszor rémisztő álarcot viselő vaskos humorú pásztorok itt járják el lassú táncukat, itt „oferálnak a Kisjézusnak". Az oferál annyit tesz, hogy „adakozik, ajándékot ad" (a szó a latin offere – előhoz, felajánl igéből ered). A gálára megtelik a templom, a padok fölött mindenfelé kicsi betlehemek (tulajdonképpen miniatűr templomok) várják, hogy szerephez jussanak.

Lénárt Balázsné Kati és Soós Julianna még szippantanak néhányat kinn a cigarettából, kabátjuk alatt bukovinai székely népviselet: a Bács-Kiskun megyei Garáról (Baja közeléből) jöttek, most először vannak itt a betlehemes találkozón. Garán bunyevácok, németek és magyarok élnek és működnek együtt időtlen idők óta, Katiék természetesen bukovinai székely betlehemessel készültek: „Itt vannak a csobánolós fiúk, ők a mieink." A csobánolás a betlehemezés archaikus válfaja (a csobánok hegyi pásztorok), a Jézus születését újrajátszó dramatikus népszokás Bács-Kiskun megyében is fönnmaradt. A gálán a Vasi Népdalstúdió utánpótláscsapatai alapozzák meg a hangulatot, aztán következnek a bódvavendégi (Felvidék, Szlovákia) betlehemesek, akik visszajáró vendégek Gencsapátiban. „Szabad a magyar betlehem?", szól a nyitókérdés, úgy, ahogy a 60-as években még minden karácsonykor elhangzott, házról házra járva.

Amikor a 90-es években újjáalakult a hagyományőrző csoport (amelynek persze egész évben dolga van, végig az ünnepi évkörön), a helybeli öregektől tanulták meg az ifjabb generációk a betlehemesjáték szövegét, amely sokáig tényleg szájról szájra járt, de ma már írott változatban hagyományozódik az utókorra. „Siessetek pásztorok, repüljetek angyalok", járnak körbe komótosan a meglett bódvavendégi férfiak csúcsos-ezüstös papírsüvegben, azt játsszák, hogy ifjú pásztorlegények; és tényleg azok. A csoport legidősebb játékosa 83 éves. Mind a ma született Kisjézusnak oferálnak a jászolnál, de a játék öröme és a játék gyerekes komolysága a legszebb ebben az egészben. 2014 decemberében vagyunk, és mégsem. Mert ez ilyen lehetett akkor is, amikor az ember először öltött álarcot, ezüstös papírsüveget és papírkoronát a rítus kedvéért. Aztán következik a Gencsapáti Legénycéh egy kis regöléssel – hogy biztosan bőséges legyen az új év.

Aztán a horvátlövői gyerekek horvát nyelven adnak elő betlehemest, ők először lépnek föl  itt. A Zanati Kulturális és Sportegyesület 1995 óta azon van, hogy a szombathelyi városrészben megőrizze a kisközösségi-falusi hagyományt. Úgyhogy a zanatiak is megkérdezik, hogy „szabad-e a Kisjézust köszönteni", és amikor zöld utat kapnak, az első pásztor azzal a csipkelődő tirádával érkezik, hogy „akkorát zikkentem-zökkentem kendtek ajtajába', ha 7 mázsás lelkem van, az is kiszakad". Mert minden betlehemes másképpen egyforma. A betlehemes-gálán néptáncosok is föllépnek, az estére a Gencsapáti Hagyományőrző Együttes teszi föl a koronát.