Szagos ügy: ürülékkel locsolja szomszédja falát egy csempeszkopácsi nő?

- Már nem tudom kihez, hova menjek a problémával - kezdte csempeszkopácsi udvarán Horváth Ferencné. A szomszédja miatt fordult elkeseredésében a sajtónyilvánossághoz. Megoldást akar: tiszta kerítést, tiszta házat és tiszta fészert. Most nincs tisztaság, a probléma oka pedig a szomszédja. Hiába van ugyanis az udvaron árnyékszék a szomszédos ház mellett, az nincs használatban.

fotó: Unger Tamás

- A saját sufnijában alakított ki magának mellékhelyiséget. Kivágott egy széket, alatta vödröt tárol, ha nincs használatban, akkor egy kabáttal fedi le, ezt azok mondták, akik bejárósok hozzá - ecsetelte az elkeseredett asszony. A szomszéd nem viszi messzire a sufniból a vödröt: a néni házához üríti rendszeresen. - Ráönti a fatároló oldalára, vagy a ház oldalára is. Olyan is volt, hogy itt, a ház mellett végezte a dolgát - mesélte a panaszos.

Volt, hogy használt vécépapírt talált a kertben, miközben ott dolgozott - a szél átviszi a megszáradt papírt. A fatárolónak használt garázs hátulját már palára cserélte az asszony, a korábbi fa szétázott. - Kutyák, macskák közlekednek arra, és a fürdő ablaka is arra néz, nem lehet szellőztetni, förtelmes a szag - mondta.

- A nyár a legrosszabb. Amikor kánikula van, és minden reggel jön a szag. De nemcsak akkor szörnyű, hanem ilyenkor is, amikor párás, nyirkos idő van - sorolta a megpróbáltatásait az asszony. Próbált szót érteni a szomszéddal, de sikertelenül.

Azt mondta, nem akar beleszólni, hogy használja-e az udvari vécét, de legalább ne a házhoz ürítse a vödrét. - Vinné hátra, az udvar végébe, még az is jobb lenne.

Mutatta, hogy a szomszéd udvarán nincs kitaposott ösvény a mellékhelyiséghez, nő a fű, mint a kert többi részében.

- Volt, hogy láttam, lereteszelve a vécét, amikor rákérdeztem, azt mondta, garázdálkodott egy részeg a faluban, nem akarta, hogy bejusson - magyarázta az elkeseredett asszony.

Már 2012-ben értesítette az ÁNTSZ-t a helyzetről, a panaszára ki is jöttek a hivataltól, a vizsgálat eredményét megkapta írásban. Meg is mutatta, az áll benne: az árnyékszék és az udvar tiszta, rendben tartott terület - ezt nem is vitatja az asszony. - Persze, hogy tiszta, hiszen nem használja. Az ő dolga persze, de ne a házra ürítse, vigye a kert végébe - csak ennyi lenne a kérése.

Egy másik, közelben lakó asszony is megerősítette a panaszokat. Ő más miatt volt vitában a „vödrös” szomszéddal. Természetesen megkerestük az emlegetett szomszédot is. Láthatóan otthon volt, mozdult a függöny, ránk szegeződött egy szempár, de ajtót nem nyitott, kapun kívül maradtunk. Szívesen megkérdeztük volna az ő álláspontját is.

Horváth Ferencné már a jegyzőhöz is fordult, hogy mit lehet tenni. Gáspár Tivadar megkeresésünkre elmondta:

- A panaszos szomszédnak vittem egy kérelemnyomtatványt, hogy ha birtokvédelmi eljárást akar kezdeményezni, akkor azon a nyomtatványon keresztül megteheti. Azt kitölti, csatolva a megfelelő bizonyítékokat. Ennyi történt. Azóta semmiféle beadvány nem érkezett a hivatalhoz.

Elfajult tehát a szomszédvita, sérelem, vád van bőven, „szagos” az ügy.

Feltehetően nem egy hivatal fog rendet tenni vagy igazságot szolgáltatni a vitában álló felek között. Inkább nekik maguknak kellene beszélni, megbeszélni a békés egymás mellett élés mikéntjeit.

Horváth Ferencné azt mondta, senkinek nem akar rosszat, de elege van, hogy tíz éve így megy mindennap, télen és nyáron.

Reméli, hogy szomszédja rokonai felfigyelnek a problémára - ha eddig nem tudtak róla -, s talán jobb belátásra bírják őt.