Bartos Erika is eljött a szombathelyi családi PICnikre

A szokásos szeptemberi időpontban és helyszínen, sorban az ötödik alkalommal tartott rendezvényre érkezőknek megkegyelmezett az időjárás: a reggeli zápor nyomán keletkező tócsák már felszáradtak, a délelőttre ígért esőt elfújta a szél. Semmi akadálya nem volt annak, hogy a résztvevők – koraszülöttként világra jött gyerekek, szüleik és a PIC dolgozói – jókat játsszanak, beszélgessenek az udvaron, a terasz alatt és a benti helyiségekben. Egy igazi nagyágyú, az egyik legtermékenyebb és -népszerűbb kortárs meseíró, Bartos Erika is elfogadta a meghívást az alkalomra – Bogyóról és Babócáról mesélt, vetített a gyerekeknek.

Fotó: Tóth Kata

A Zseboroszlán Alapítvány 2011-ben alakult, egyebek között azért, hogy a koraszülöttek sürgősségi és intenzív ellátását és az ezen a területen dolgozó szakorvosok, nővérek továbbképzését támogassa.

– Szerencsére az elmúlt évben is sok mindent tudtunk vásárolni – mondja Kaczmarski Szilvia szervező. – Eszközökre is áldoztunk, és arra is, hogy az osztályon dolgozóknak naprakész legyen a tudása. Az intenzív terápiás nővérképzés részben az alapítvány finanszírozásával valósult meg.

Dr. Grassely Magdolna, a Perinatális Intenzív Centrum részlegvezető főorvosa, egyben az alapítvány kuratóriumi elnöke is örömmel számol be az újdonságokról: – Régi ágyakat tudtunk lecserélni, inkubátortakarókat vett az alapítvány – a nagyon éretlen koraszülötteknek fontos ugyanis, hogy ne „reflektorfényben” töltsék a napjukat, hanem úgy érezzék, mintha még az anyaméhben lennének. A szülőknek légzésfigyelőt tudunk kölcsönözni az első kritikus félévre. És még egy a fontos újítások közül: kényelmes hintaszékekben tehetik mellkasukra – kenguruztathatják – koraszülött babáikat az édesanyák.

És hogy annak idején honnan jött a találkozók ötlete? Szilvia azt mondja, önző módon szerették volna megmutatni a PIC szakorvosainak, ápolóinak, hogy érdemes dolgozniuk: az éretlen, kis súlyú újszülöttekből szépen cseperedő gyerekek lesznek, és ez az ő küzdelmük eredménye is.

A szombati rendezvényre a legtöbben a „frissen elbocsátott” babák –  úgy egyéves korig – és szüleik mentek el. Itt a szülők még nagyon erős érzelmi szállal kötődnek egymáshoz és az osztály dolgozóihoz. És ahogy a főorvos asszony fogalmaz, ők most kezdték el járni azt a hadiösvényt, amin időnként irdatlan nehéz haladni.

Minden korosztálynak készültek elfoglaltsággal a szervezők: a kézművesfoglalkozásoktól a lufibohócon át a csocsóasztalig, aki akart, talált magának elfoglaltságot. Bartos Erika meseíró, aki  köztudottan szívesen támogatja a hozzá forduló jótékony szervezetek munkáját, igent mondott az alapítvány meghívására. Ki nem hagyta volna kedvenc mesehősei – Bogyó és Babóca – történetét Tunkel Soma szombathelyi kisfiú. Őt a zalaegerszegi koraszülöttmentő hozta kicsivel több mint hat éve, közvetlenül a születése után Körmendről Szombathelyre, a PIC-be. Csak néhány az eddigi viszontagságai közül: szülés közben eltört a koponyacsontja, újszölöttkori görcsöt kapott, oxigénhiánnyal született és nagyon laza izomzattal. A kisfiú ránézésre pont mint a társai, a vetített mesék előtt elmélyülten nemezel az egyik asztalnál. Ő és a szülei, Balaton Renáta és Tunkel Csaba emberfeletti küzdelmen vannak túl, gyógytornák, terápiák hadán. Soma normál ovis csoportba jár, a nagycsoportot ismételni fogja. És balkezes, mosolyodik el az édesapja, akit még mindig felzaklat, ha a mögöttük lévő évekről mesél.

Kaczmarski Szilvia azt mondja, megvan az új céljuk is. A jövőben nagy hangsúlyt fektet majd az alapítvány a korai fejlesztésre –  ez most egy olyan terület, ahol országosan szakemberhiány van. Az ügy mellé akarnak állni – eszközbeszerzéssel, szakemberképzésben is támogatnák őket.

(Nagyon sokat változott az utóbbi időben a koraszülött-ellátás. A gyerekeket próbálják minél kevesebb drasztikus beavatkozás mellett életben tartani. De hogy az esetleges károsodásból, agyvérzésből származó hátrányok hogy dolgozódnak le, az már a korai fejlesztés oldala. Ráadásul a korai fejlesztés segít a szülőnek abban is, hogy az otthonában miként folytassa a gondozást.)

A fiatal alapítvány adó 1 százalékokból, adományokból, eseti és rendszeres felajánlásokból tudja finanszírozni a támogatást. Hálásak az adományozónak, és bizony helye van minden forintnak.  Több ugyanis az igen kis súlyú koraszülött. Szerencse, ha valakinek nincs maradandó károsodása. A szerencse amúgy is kulcsszó a koraszülöttek életében. A szervezők azt mondják, ha a gyerek tud küzdeni, akkor az orvosokon, ápolókon már nem múlik semmi. És az elején még akár egy zsebben elférő gyerekek nagy küzdők.