Wimmer Roland plébános ezüstmisés hálaadását tartották Sárváron

A Sárváron 25 éve papi szolgálatot ellátó katolikus atya az ünnepi alkalomból Kondora István polgármestertől vette át a városi önkormányzat által adományozott Sárvár Városért Érdemérmet. - Egy város életében negyedszázad nem túl hosszú idő, ám egy ember életében jelentős időszak, főleg ha azt alkotó tetterő vezeti - fogalmazott köszöntőjében Sárvár polgármestere. Hozzátette: a plébános egy olyan lelki közösséget hozott létre, amely büszke hitére és annak megélésére is. A Szent Miklós Plébánia- templomban tartott ünnepi mise előtt a hívek a templom kertjében lévő ülőhelyeken és kivetítőkön keresztül is be tudtak kapcsolódni a közös imádságba.

A plébániához tartozó többi település, Csénye, Bögöt és Porpác is köszönetüket fejezték ki Wimmer Rolandnak a falvaikban végzett szellemi építőmunkájáért. A sárvári gyülekezet tagjai végül virággal fejezték ki jókívánságaikat az ezüstmisés plébános jelen lévő szüleinek is.

- Hiszem, hogy aki szeretetet ad, az szeretetet kap, én rengeteg szeretetet kaptam, mert tisztelem és szeretem azokat, akiket rám bíztak - nyilatkozta a kitüntetett Wimmer Roland plébános az életútjáról, amely a kőszegi gyermekkor és a győri szemináriumi évek után szólította Sárvárra.

Wimmer Roland sári plébános ezüstmiséje a sárvári Szent Miklós-templomban Fotó: Pajor András

- Az elődöm, Jambrich Ignác 50 évig volt itt plébános. Fiatal káplán voltam még, amikor mondtam, hogy a "Náci bácsi" február 2-án született, jómagam február 3-án, így én leszek itt a következő. Ezt viccből mondtam, de később úgy lett. Konkoly István püspök úr nevezett ki a sári plébániára, 32 évesen én voltam a legfiatalabb városi pap - emlékezett vissza Wimmer Roland.

- Nagy ajándék volt ez nekem, az elején féltem, hogy miként tudok megfelelni a közösségnek. A lelkiismeretem szavára hallgattam és ekként teszek most is - tette hozzá a jubiláló pap.

- Ugyanazt a miseruhát viselem napra pontosan, mint 25 éve, amikor pappá szenteltek - kezdte szentbeszédét Wimmer atya. Fiatalon érezte már az elhívást, de csak sokára tudatosodott benne Isten szava, az, hogy milyen úton kell elindulnia. Felszentelése óta a kétségekből idővel bizonyosságok lettek. - Nem akartam pap lenni, de közben azzá lettem - fogalmazott az ezüstmisés plébános.

A szertartás után került sor az összegyűlt közel félezer hívő részvételével az Úrnapi körmenetre, majd Wimmer Roland ezüstmisés áldására. A plébánia ez alkalomra elkészült, impozáns kertjében felállított rendezvénysátorban végezetül szeretetvendégséggel várták az ünnepi gyülekezetet.