Író-olvasó találkozó - Könyvcsere akcióval

A szombathelyi Neumann iskolában az apa, Nógrádi Gábor mesélt a gyerekeknek a fiáról, Gergelyről, aki a szigorú kőszegi gimnáziumban érettségizett, aztán énekelni tanult, operaénekes lett, tenorista. Énekelt Debrecenben, Miskolcon, Veronában, és sok más helyszín között egy szombathelyi templomban is. Aztán abbahagyta az éneklést, írni kezdett. Először mások helyett. Például ő írta Albert Györgyi és Vuity Tvrtko könyveit. De átír, újramesél olyan klasszikusokat is, mint az Aranyember, a Notre Dame-i toronyőr vagy a Nyomorultak.

- Az utóbbi 1200 oldalas könyv eredetileg, ebből lett 180 oldal. Benne maradtak az érzelmek, a humor, a dráma, de ki olvasna el ma hatvan oldalt a párizsi csatornarendszerről? Gergő átírt két Mikszáth-történetet is, a Szent Péter esernyőjét és a Beszterce ostromát. Kifejezetten nektek, hogy jobban értsétek - mondta Nógrádi Gábor a gyerekeknek, akik nagyon nyitottan és aktívan működtek közre a találkozón. Sokat jelentkeztek, volt mondandójuk, reagáltak, együtt gondolkodtak az íróval arról, hogyan lesz valaki sikeres ember (egy kis tehetséggel, sok-sok szorgalommal és verítékkel ; bizony munkával, amit nem lehet megúszni); milyen irányban érdemes fejlődni (amiben boldog vagy); és persze arról, hogyan gyakorol egy író. A gyerekek úgy gondolják, az író nemcsak sokat ír, de sokat képzeleg is. Az írótól megtudhatták: és sokat olvas is, ebből merít ihletet, erőt. Élményeiről jegyzeteket készít, kibővíti, és ír és ír...

Nógrádi Gábor elmesélte, hogy gyerekként Puskás Öcsi II. akart lenni, nem író. De mégsem lett híres focista, azon aprócska hiányosság miatt, hogy nem tudott focizni. Viszont jó fogalmazásokat írt, helyénvalónak látszott ebbe az irányba terelni a fejlődést. Arrafelé jó menni, amerre a tehetség húz.

A találkozón azt a témát is kibeszélték a gyerekekkel, miért jó olvasni (mert fejlődik az agyad), miként mozgatja meg a könyv a képzeletet. Milyen a tévézés (mások képei élnek a fejedben), miért hátrányos, ha mondjuk nem tanulsz. Egy kisfiú kifejtette: ha három évig nem tanul valaki, nemcsak elfelejti, amit addig tanult, de nem tanulja meg azt sem, amit e három év alatt tanult volna, ha tanult volna...

Nógrádi Gábor azzal búcsúzott: mindenki keresse a maga könyvét. Ami neki szól. Egy kis tehetséggel, sok szorgalommal lehet valaki sikeres; amerre a tehetség húz, arra jó menni.