Bokrétaünnep a szakma üdvözletével a Weöres Sándor Színházban

 Mondhatnánk persze azt is Madách után, hogy a gép forog, az alkotó pihen - de ez csak a látszat, hiszen Jordán Tamás színházigazgató egyrészt ünnepelt, másrészt tevékeny házigazda a Bokrétaünnepen: a színpadszéli fotelből is folyton ugrásra készen, fegyelmezetten és el-elérzékenyülve kíséri figyelemmel az eseményeket. Mellette Stohl András, az est műsorvezetője foglal helyet. A színpad másik oldalán Kiss Mari és Trokán Péter fogadja a vendégeket, rövid beszélgetésre. És bár hamar kiderül, hogy a mégoly rövid kérdezősködésre sincs idő, azt is jó nézni, ahogy a házigazdák és a műsorvezető a fellépő kollégákat nézik; amint énekelnek, verset mondanak - vagy éppen elfognak néhány levelet. Ez itt az édenkert (jó, lehet, hogy a pálmafás vidék) maga: a Tragédia-díszlet facsoportjai és a hatalmas vetítővászon ezen az estén is játszanak.

Az a legszebb, ahogy Lázár Kati a múltba való vágyakozás hiábavalóságáról, valaha volt konflisokról és néhai Puskin úrról énekel - és a végén mégis, mégis: testet ölt a dalban az a múltbeli konflis. Meg az a legszebb, ahogy Charlie mindenféle zenei aláfestés nélkül belereszeli a mikrofonba, hogy könnyű álmot hozzon az éj . Meg az, ahogy Haumann Péter - kifejezetten Jordán Tamás kérésére - az Ebéd után mellé elmond egy másik Petőfi-verset is, a Levél egy színészbarátomhoz címűt. És föltétlenül az a legszebb, ahogy Bálint András Babits Mihály Esti kérdését mondja (mint valami őszülő halántékú Ádám és Lucifer egy személyben). És persze az, ahogyan Schell Judit és Schmied Zoltán - kisgyerekes szülői minőségükben is - elmondanak egyet-egyet Varró Dániel korszerű mondókáiból. Meg az, ahogy Kern András már megint elfog néhány, ezúttal Jordán Tamásnak címzett levelet - a feladó Kállai Ferenc, Darvas Iván Páger Antal -, aztán a végén saját hangján is sok sikert kíván a szombathelyi színháznak: Barátod, Kern Andris. És ha mindez nem volna elég, akkor jön és betölti teret a Díva, Udvaros Dorottya - és Sekszpír Viliamról énekel. Micsináljunk: lassan éjjeli fél tizenkettő, és még mindig van másik, még mindig érkezik egy újabb legjobb meg legszebb.

Aztán persze a paradicsomból való kiűzetésnek is eljön az ideje: fagyos a téli éjszaka. De a paradicsom köztudottan az a hely, ahova az ember mindig visszavágyik. Jó, ha van hova.

 Mondhatnánk persze azt is Madách után, hogy a gép forog, az alkotó pihen - de ez csak a látszat, hiszen Jordán Tamás színházigazgató egyrészt ünnepelt, másrészt tevékeny házigazda a Bokrétaünnepen: a színpadszéli fotelből is folyton ugrásra készen, fegyelmezetten és el-elérzékenyülve kíséri figyelemmel az eseményeket. Mellette Stohl András, az est műsorvezetője foglal helyet. A színpad másik oldalán Kiss Mari és Trokán Péter fogadja a vendégeket, rövid beszélgetésre. És bár hamar kiderül, hogy a mégoly rövid kérdezősködésre sincs idő, azt is jó nézni, ahogy a házigazdák és a műsorvezető a fellépő kollégákat nézik; amint énekelnek, verset mondanak - vagy éppen elfognak néhány levelet. Ez itt az édenkert (jó, lehet, hogy a pálmafás vidék) maga: a Tragédia-díszlet facsoportjai és a hatalmas vetítővászon ezen az estén is játszanak.

Az a legszebb, ahogy Lázár Kati a múltba való vágyakozás hiábavalóságáról, valaha volt konflisokról és néhai Puskin úrról énekel - és a végén mégis, mégis: testet ölt a dalban az a múltbeli konflis. Meg az a legszebb, ahogy Charlie mindenféle zenei aláfestés nélkül belereszeli a mikrofonba, hogy könnyű álmot hozzon az éj . Meg az, ahogy Haumann Péter - kifejezetten Jordán Tamás kérésére - az Ebéd után mellé elmond egy másik Petőfi-verset is, a Levél egy színészbarátomhoz címűt. És föltétlenül az a legszebb, ahogy Bálint András Babits Mihály Esti kérdését mondja (mint valami őszülő halántékú Ádám és Lucifer egy személyben). És persze az, ahogyan Schell Judit és Schmied Zoltán - kisgyerekes szülői minőségükben is - elmondanak egyet-egyet Varró Dániel korszerű mondókáiból. Meg az, ahogy Kern András már megint elfog néhány, ezúttal Jordán Tamásnak címzett levelet - a feladó Kállai Ferenc, Darvas Iván Páger Antal -, aztán a végén saját hangján is sok sikert kíván a szombathelyi színháznak: Barátod, Kern Andris. És ha mindez nem volna elég, akkor jön és betölti teret a Díva, Udvaros Dorottya - és Sekszpír Viliamról énekel. Micsináljunk: lassan éjjeli fél tizenkettő, és még mindig van másik, még mindig érkezik egy újabb legjobb meg legszebb.

Aztán persze a paradicsomból való kiűzetésnek is eljön az ideje: fagyos a téli éjszaka. De a paradicsom köztudottan az a hely, ahova az ember mindig visszavágyik. Jó, ha van hova.

Az a legszebb, ahogy Lázár Kati a múltba való vágyakozás hiábavalóságáról, valaha volt konflisokról és néhai Puskin úrról énekel - és a végén mégis, mégis: testet ölt a dalban az a múltbeli konflis. Meg az a legszebb, ahogy Charlie mindenféle zenei aláfestés nélkül belereszeli a mikrofonba, hogy könnyű álmot hozzon az éj . Meg az, ahogy Haumann Péter - kifejezetten Jordán Tamás kérésére - az Ebéd után mellé elmond egy másik Petőfi-verset is, a Levél egy színészbarátomhoz címűt. És föltétlenül az a legszebb, ahogy Bálint András Babits Mihály Esti kérdését mondja (mint valami őszülő halántékú Ádám és Lucifer egy személyben). És persze az, ahogyan Schell Judit és Schmied Zoltán - kisgyerekes szülői minőségükben is - elmondanak egyet-egyet Varró Dániel korszerű mondókáiból. Meg az, ahogy Kern András már megint elfog néhány, ezúttal Jordán Tamásnak címzett levelet - a feladó Kállai Ferenc, Darvas Iván Páger Antal -, aztán a végén saját hangján is sok sikert kíván a szombathelyi színháznak: Barátod, Kern Andris. És ha mindez nem volna elég, akkor jön és betölti teret a Díva, Udvaros Dorottya - és Sekszpír Viliamról énekel. Micsináljunk: lassan éjjeli fél tizenkettő, és még mindig van másik, még mindig érkezik egy újabb legjobb meg legszebb.

Aztán persze a paradicsomból való kiűzetésnek is eljön az ideje: fagyos a téli éjszaka. De a paradicsom köztudottan az a hely, ahova az ember mindig visszavágyik. Jó, ha van hova.

Az a legszebb, ahogy Lázár Kati a múltba való vágyakozás hiábavalóságáról, valaha volt konflisokról és néhai Puskin úrról énekel - és a végén mégis, mégis: testet ölt a dalban az a múltbeli konflis. Meg az a legszebb, ahogy Charlie mindenféle zenei aláfestés nélkül belereszeli a mikrofonba, hogy könnyű álmot hozzon az éj . Meg az, ahogy Haumann Péter - kifejezetten Jordán Tamás kérésére - az Ebéd után mellé elmond egy másik Petőfi-verset is, a Levél egy színészbarátomhoz címűt. És föltétlenül az a legszebb, ahogy Bálint András Babits Mihály Esti kérdését mondja (mint valami őszülő halántékú Ádám és Lucifer egy személyben). És persze az, ahogyan Schell Judit és Schmied Zoltán - kisgyerekes szülői minőségükben is - elmondanak egyet-egyet Varró Dániel korszerű mondókáiból. Meg az, ahogy Kern András már megint elfog néhány, ezúttal Jordán Tamásnak címzett levelet - a feladó Kállai Ferenc, Darvas Iván Páger Antal -, aztán a végén saját hangján is sok sikert kíván a szombathelyi színháznak: Barátod, Kern Andris. És ha mindez nem volna elég, akkor jön és betölti teret a Díva, Udvaros Dorottya - és Sekszpír Viliamról énekel. Micsináljunk: lassan éjjeli fél tizenkettő, és még mindig van másik, még mindig érkezik egy újabb legjobb meg legszebb.

Aztán persze a paradicsomból való kiűzetésnek is eljön az ideje: fagyos a téli éjszaka. De a paradicsom köztudottan az a hely, ahova az ember mindig visszavágyik. Jó, ha van hova.

Aztán persze a paradicsomból való kiűzetésnek is eljön az ideje: fagyos a téli éjszaka. De a paradicsom köztudottan az a hely, ahova az ember mindig visszavágyik. Jó, ha van hova.

Aztán persze a paradicsomból való kiűzetésnek is eljön az ideje: fagyos a téli éjszaka. De a paradicsom köztudottan az a hely, ahova az ember mindig visszavágyik. Jó, ha van hova.