A jó vers ünnep a szívnek

- Elpusztíthatatlan derűvel érkeznek hozzánk Böröczki Mihály versei  -fogalmazott dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész a bevezetőjében. – A vers nem csak magyarázat lehet az örökös miértekre, hanem vigasztalás is. Gyolcs, a kérlelhetetlen elmúlás miatt.

Hogy hol vannak a világ középpontjai, azt látszólag a közgazdászok, a közgazdaság történészek döntik el. A magyarul beszélők számára azonban a költők jelölik ki ezeket e helyeket. A centrum, ahol a dolgok történnek. Lehet, hogy épp a világ szélén. Ahol „ a világ gyémánttengelye - József Attilával szólva - meggörbül”.

- A „Szélevilág” titokzatos cím számomra azt jelenti, hogy ennek a világnak vannak szélei, de sokszor a szélkén van a közepe - fogalmazott Fűzfa Balázs.  - A „Széldal” sem a szélről szól, mert a költő mindig átveri az embert. A költő az életről beszél, akkor is, ha a vers a halálról. A Széldal arról beszél, hol van a szélhez képest mindig a közép.

Böröczki Mihály a bemutatón elmondta: „a magyar nyelv őrizője szeretne lenni”, mert megérezte a versek létrehozása során, az alkotási folyamatban nem csak a szabadságot, hanem azt a kötelezettséget is, amit e kevés ember által beszélt, kicsi, de régi nyelv sugall. Mindezt versekkel is illusztrálta. „A vers örömöt ad, és én örömöt szeretnék a nyelvemtől” - tette hozzá.

A különböző témájú versek között „lírai skanzenbe” is vezetett minket: régi, falusi környezetbe, ahol ünnep volt a friss kenyér vajjal kent szelete, ahol a tehéncsorda este „magától” hazaballagott, megtudjuk tőle, milyen a „paraszt jégszekrény” - a sült hús lábosban - a tetején lekötött zsírpapír Mi már nem tudjuk, de még sokan emlékeznek a melaszra, amitől édes lett a kenyér, fényes a tészta, és a gyerekek napokig úgy érezték, „gazdagok”.

Az esten részt vett Csonka Ernő festőművész, a költő jó barátja, aki – mi mást -, mint a barátságot festette meg szépen: miért is nincs benn a Bibliában ez a szép kötelék, amely sokszor erősebb, mint a vér szerinti, rokoni kapcsolat. Miért nem üdvözlik harsonák, hiszen lehetne a barátság az egyik szentség.

- A baráti beszélgetéseink során mindig merítettünk egymás szellemi kútjából. Ezek az alkalmak piros betűs ünnepekké változtatták a hétköznapokat - mondta Csonka Ernő. - Ahogy a jó festmény ünnep a szemnek, a jó vers ünnep a szíveinknek.