Jobb szerelmi kapcsolatban élni a múzsával

„Szent az Isten, és ha reggelente kedve támad, kihegyezi a ceruzámat" - ezzel a Böröczki-idézettel vezette be Pallósiné dr. Toldi Márta szociológus-könyvtáros az estet, kiemelve: ezekben a versekben kéz a kézben jár a legnemesebb értelmű szent és a profán.

- Böröczki Mihály maradt, aki volt. Sohasem akart versírásból élni. Örök témákat feldolgozó szuverén alkotó, aki egyre beljebb enged a világába. Nyelvi játékaival, leleményeivel „örömít". Ilyen szóalkotásokkal találkozhatunk a verseiben: „boldogságolok", „figyelőztem", „összekebeleztem". Egy régi Kulcsár János által készített interjúban úgy fogalmazott: ne nagyon akar összeházasodni a múzsával, inkább szerelmi kapcsolatban élne vele, érdek nélkül. Ars poeticája: „rátalálni magamban másra, és másokban magamra".

Fotó: Timár Gergely

Az új kötet címadó verse, a Falevelek, az utolsó. Filozófiája az, hogy sejtjeink 7 évente megújulnak, tehát 7 évente van biológiai tavasz, de csak miután elveszítjük a leveleinket. Minden lombhullás után jön az új rügyezés. A versben ez így szól: „csak lassan jöttem rá, hogy mit akar/ az egyre jobban süppedő avar".

Az esten Szalai András verseket mondott, Zsapka Attila pedig saját megzenésítésű Böröczki-verseket dalolt gitárkísérettel. Az énekmondó Érsekújvárról autózik ide minden évben a Böröczki könyvbemutatókra, és aztán éjjel haza Felvidékre. A költő pedig büszke, hogy ilyen barátja van.