40 éve készült a büki mozaik

A pályázat kiírása során öten szemlélték meg a fürdő hatalmas falát. Aczél Ilona, Deim Pál, Ludmány Ottó és Somogyi János mellett Krizsán István festőművész mérte fel a terepet. Végül 1979-ben dőlt el, hogy Krizsán István készítheti el a fürdőbe álmodott üvegmozaikképét.

A művész akkori állítása szerint a 31 méter hosszú és 4 méter magas falfelület addigi pályája legnagyobb vállalkozása volt. A tartalmas festői, alkotói pályával rendelkező művész előtte Budapesten készített egy oktatási központban egy 50 négyzetméteres mozaikot muránói üvegből. A hatvanas évek közepén végezte a főiskolát díszítő-festő szakon, így a mozaikkészítés nem állt tőle távol. A tervezéstől a vakolásig minden mozzanata a zsigereiben volt. Mi több, a diplomamunkája is egy mozaik volt.

A Vas Népe negyven évvel ezelőtti írásából kiderül, hogy a büki pályázat azért érdekelte, mert a helyszínt lenyűgözőnek, a feladatot pedig rendkívülinek tartotta. A bükfürdői látogatás után hónapok teltek el, mire az ottani élményanyaga egy mozaiktervvé állt össze. A hatalmas falfelület számos lehetőséget kínált a számára. Fontosnak tartotta, hogy igazodjon a fürdő épületéhez, funkciójához. A kép tartalma végezetül a vízi világot ábrázolta: a kép közepén vízhullámok tornyosultak, melyek a kép széleihez közeledve elcsitultak.

Az előmunkálatok során a szigetelt műkőfalat nem lehetett megbontani, ezért rabic­hálót erősítettek eléje, majd erre jött a vakolat. Maga a kép muránói és cseh üvegből készült, mivel az olasz anyag akkoriban nagyon drága volt. A csaknem tíz mázsa üvegszemcsék 130 színárnyalatban kerültek fel a falra. Az összértékük akkoriban ötszázezer forint fölött volt. Az üveg színének nem ártott a klíma, és a vízpára, ezért részesítették előnyben a pályázat során. A művész azonban figyelmeztetett, hogy 2–3 év alatt rárakódó sót időnként le kell mosni.

Mivel a mozaikkészítés – különösen ekkora felületen – nemcsak művészet, hanem burkolómesterség is, ezért a kép összerakásában nem ártott a segítség. Ugyan a tervek elkészítését Krizsán egymaga végezte, de ha különösebb segítség nélkül állt volna neki a kép megvalósításának, akkor négy évig tartott volna a munka. Mivel a hetvenes-nyolcvanas években nem sok mozaik készült az országban (150–200 négyzetméter), ezért Krizsán István főiskolásokra, fiatal művészekre számíthatott az aprólékos munkában.

A végeredmény a zsűri megállapítása szerint a tervezettnél is szebb lett: részleteiben átgondolt, látványos, környezetbe illő, szép mozaikot kaptak. Nemcsak a mű elkészítése során, de azt követően is bükivé vált Krizsán István, ugyanis a családjával a nagyvárosi forgatag helyett a vasi települést választotta otthonául. Így lett élete utolsó negyed évszázada vasi alkotói korszak.