Nekrológ: Palatkás József (1927-2013)

Itt tanulta ki a hentes mesterséget. 1951-től Őriszentpéteren élt, szeretett falujában, városában. Nyugdíjazásáig a Földműves Szövetkezet dolgozója volt. Előbb hentesként, később a Tüzép vezetőjeként tevékenykedett. Munkájában, magánéletében példamutató, önzetlen, becsületes, korrekt, másokat tisztelő ember volt. Mindenkihez volt jó szava, segítőkészségét nagy tisztelettel emlegetik. Önmagával szemben maximalista volt, minden dolgában a precízség, a teljességre törekvés jellemezte.

1975-től foglalkozott elmélyültebben a fafaragással. A fa, a famunka szeretetét nagyapja, majd a nagybátyja műhelyében szerzett élmények alapján, gyermekkorában szívta magába. A fa szeretetét plántálta belé erdész édesapja is, majd később szomszédja, Gellért Károly faszobrász is.

Kezdetben népi használati tárgyakat, majd bútorokat, játszótéri játékokat, emlékoszlopokat készített, de foglalkozott szarufaragással, díszítéssel is. Ízlésesen faragott botjai kiérdemlik a rácsodálkozást. Faragásai, tárgyai, eszközei a hagyományok megőrzését szolgálják a tőle megszokott igényességgel.

Szívesen foglalkozott fiatalokkal is. Két tehetséges szakköröse Kovács Gábor és Balogh László Nyíregyházán az országos megmérettetésen arany plakett díjat kapott.

A Velemi Népművészeti Stúdió alapító tagjaként az ottani fafaragóház, a patakot átívelő híd, a malom is őrzi keze munkáját. 1975 után rendszeresen bemutatkozott a hazai és külföldi kiállításokon. Alkotásait többször láthatták és megcsodálhatták az Őrségi Vásár keretében rendezett kiállításokon, de kiállított Szombathelyen, Nyíregyházán, Bulgáriában, Ausztriában, Németországban, Svédországban, Franciaországban, Moszkvában is.