Monológok helyett párbeszédet, nyílt kommunikációt

Dialógus és egymástól való tanulás – erre van most a legnagyobb szükségünk, ez hiányzik leginkább az életünkből, a közéletből, a felsőoktatásból és a globális politikából, egyebek mellett ez fogalmazódott meg az idei UNESCO MOST Téli Iskola ötnapos rendezvényén. Különleges aktualitást adott az üzenetnek az orosz-ukrán konfliktus.

– Az igazság olyan állítás, ami megfelel a valóságnak. Ellentétei a fikció, a bizonytalanság, a hitegetés. Bizonytalan világban élünk, amelyben az igazság léte is megkérdőjeleződik – húzta alá a téli iskola első napján Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. Köszöntőjében ezután a hibrid szó jelentését járta körül: amikor ma hibrid megoldásokról beszélünk, az nem feltétlenül két jó minőség kombinációjára utal, hanem arra, hogyan alkalmazzuk kollektív tapasztalatunkat, hogy felülkerekedjünk a pandémia okozta gyenge pontokon, hiányosságokon. 

– Európai létezésünk drámai pillanatában vagyunk, a kétségbevonhatatlannak hitt igazságok korát éljük. Buborékokban létezünk, múltunk, korábbi eredményeink határoznak meg bennünket. Nehéz követni a változást, a világot, ami tele van bizonytalansággal – ezt már Miszlivetz Ferenc professzor, az FTI-iASK főigazgatója fogalmazta meg. Majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a kutatók új generációjának és az FTI-iASK-hoz hasonló egyetemeknek feladatuk, hogy megbirkózzanak a komplexitással. A monológok kakofóniája helyett a valódi párbeszédet, a nyilvánosságon keresztüli üzengetés, a „megafon diplomácia" helyett a tényleges eszmecserét nevezte a megoldáshoz és megértéshez vezető út első lépéseiként. 

Vitaindítójában Sean Cleary, a Future World Alapítvány ügyvezető alelnöke jelen körülményeinkről azt mondta: pesszimizmusra adnak okot és a kollektív cselekvés kudarcáról beszélt. – A következő évtized globális kockázatai közül a szélsőséges időjárás, a klímacselekvések bukása, a természeti csapások, a biodiverzitás csökkenése és az ember okozta környezeti katasztrófák fenyegetik legjobban az emberiséget. A koronavírus-járvány, az éghajlatváltozás és a világszerte fellángoló válságok miatt a világ ma rosszabb hely, mint öt évvel ezelőtt, mondta. A délutáni panelbeszélgetés a járvány következtében alakuló hibrid jövőnk – az új normális – képeit villantotta fel, amit a digitális újrahuzalozás, az állandósult bizonytalanság, a társadalmi távolságtartás határoznak meg.

Az antropocén – az ember korszaka, amikor tevékenységünk úgy hatott a Föld ökoszisztémájára, hogy mára ezek globális problémákká váltak – hivatalosan még nem elfogadott földtörténeti kor. A megnevezést Daniel Brooks, a Torontói Egyetem professzora is használta keddi előadásában. A technológia nem segít, bármennyire nehéz is, nekünk kell gyökeresen változtatnunk a viselkedésünkön, ez az egyedüli megoldás – fogalmazta meg. Mint mondta: van esélyünk a túlélésre, de irányelvekre van szükség, hiszen evolúciós pályagörbénket nagyjából 9 ezer éve megváltoztattuk. A népsűrűség csökkentésére, a vidéki területek revitalizációjára, körkörös gazdaságokra, együttműködésre és bizalomra van szükség. Nem pánikolni kell, hanem pragmatikusnak, kreatívnak, proaktívnak és állhatatosnak lenni. Ha nem cselekszünk, újra kell építenünk mindent. Az evolúció ebben is reményt ad, még ha el is bukjuk a 21. századot. 

Alapjaiban változtak meg a demokráciák, az állam és polgárai viszonya – mindez az intézményekbe és működésükbe vetett bizalom elvesztését eredményezi. Az erős politikai polarizáció pedig gyengébb minőségű demokratikus működést és gyengébb gazdasági teljesítményt.  Milyen kommunikációra van szükség válsághelyzetben a tudomány, a politika szereplői és a társadalom között? Visszaállítható-e a bizalom az álhírek és a „posztigazságok” korában, amikor a tények kevésbé hatnak a közvéleményre, mint az érzelmeket megmozgató, személyes hitre épülő érvek. Erről cserélték ki gondolataikat a szerdai beszélgetések résztvevői, mások mellett Bogárdi János vízmérnök, az FTI-iASK tudományos főmunkatársa és dr. Bajer-Molnár Orsolya evolúcióbiológus, aki az újonnan megjelenő fertőző betegségek evolúciójával foglalkozik és „azon dolgozik, hogy a tudomány és a döntéshozók közötti együttműködést elősegítve járványmegelőző protokollok életbelépését segítse.” 

Délkelet-Európa politikai válaszúton van Kína, Oroszország és az európai álom között. Miközben Oroszország visszanyerte képességét, hogy globális befolyást gyakoroljon, Kína gazdasági ereje megkérdőjelezhetetlen – a csütörtök délelőtti beszélgetés azt vizsgálta, hogyan érintik a régió egészét az egyre markánsabb geopolitikai tendenciák. Minden résztvevő kitért Oroszország Ukrajna elleni katonai fellépésére – Vedran Zdihic szerint az esemény megváltoztatja a geopolitikai rendet, fenyegetést jelent Európa és a világ békéjére és érinti a Nyugat-Balkánt. 

A délutáni tanácskozás résztvevői azt vitatták meg, miként reagál az EU a kihívásokra és milyen a 21. századi Európa világban elfoglalt helye. Andrew C. Kuchins (American University of Central Asia) Európa biztonságáról, a NATO mint védelmi és mint olyan szövetség szerepéről szólt, ami évtizedeken át elsősorban az USA hatalmát demonstrálta külföldön. Mint mondta: egy 32-33 évig tartó időszak ér most véget, ami a teljes és szabad Európát célozta. Új fejezet kezdődik egy új Vasfüggönyt mentén, amelyben jóval nehezebb lesz biztonságról beszélni nemzetközi vonatkozásban.