A szemünk előtt zajló történelem és az erről folyó diskurzus – véget ért az FTI-iASK 27. Nemzetközi Nyári Egyeteme Kőszegen

Hétfői vitaindítójában Andrey Kortunov, az Orosz Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsa főigazgatója az orosz-ukrán válság világgazdaságra és a globális biztonságra ható következményeivel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Könnyű megjósolni, hogy a konfliktus legfőbb áldozatai azok az országok lesznek, amelyek közvetlenül bevonódnak abba: Ukrajna és Oroszország. A gazdasági növekedés azonban mindenütt visszaesik, a magas infláció már most is globális jelenség. Nemzetközi viszonylatban kedvezőtlen trendek hatnak, mint a pandémia, az energetikai-átállás, az egyre növekvő energiaárak és az élelmiszerválság. Ezek közül csak egy az orosz-ukrán konfliktus, mondta. 

Hozzáfűzte még: nem tudni hogyan és mikor ér véget a válság, várható-e a békés rendezés vagy állandósul a konfliktus. Jelenleg mindkét fél úgy érzékeli, hogy a pozíciója idővel erősödik, nincs tehát remény az azonnali tűzszünetre. A három lehetséges forgatókönyvet egy-egy szóval írta le: helyreállítás, megújítás (reformok) és forradalom. Az első azon a feltételezésen alapul, hogy a Nyugat és Ukrajna érvényesül a mostani konfliktusban, Ukrajna győzelmet arat, Oroszország hátralép, a nyugati konszolidáció az ukrajnai konfliktuson túlmutat, Kínára is hat. Kína nem fenyegeti tovább Tajvant, Oroszország jó időre elszigetelődik, anyagi és politikai árat fizetve a konfliktusért. A második forgatókönyv szerint politikai kompromisszum születik. Oroszország visszavonul bizonyos területekről. A szankciók folytatódnak ellene, a nyugati szövetség megmarad. Átmeneti időszakot követően Oroszország részben elszigetelődik, egy idő után újra integrálódik a globális rendszerbe. A harmadik elképzelés szerint nem köttetik békemegállapodás, a katonai aktivitás mindkét oldalon fokozódik, nem várható nemzetközi egyetértés a játékszabályokra vonatkozóan. A nemzetközi rendszer még inkább széttöredezik, növekvő fegyverkezési versenyre, a tömegpusztító fegyverek elterjedésére és a világban szaporodó konfliktusokra számíthatunk.

Biztonság és migráció kérdése az új geopolitikai kontextusban, hatalom és kommunikáció az információs háborúk korában – ezekre a témákra összpontosított a második nap. Rozita Dimova (Genti Egyetem) a határok porozitását emelte ki, Nidhi Nagabhatla (ENSZ) a migráció okait vette sorra, különös tekintettel a klímaváltozáshoz köthetőkre. Olay Csaba, az ELTE Filozófiai Intézetének egyetemi tanára, az FTI-iASK kutatója az ukrajnai háborúval összefüggésben a birodalmakról, a nemzetközi térben elfoglalt helyükről, szerepükről szólt. Délután Zdenek Kavan, a Sussex-i egyetem professzora a liberális demokráciákról és a véleménynyilvánítás szabadságáról fejtette ki véleményét.

Afganisztán mindörökké? – ezt a címet adta szerdai vitaindítójának Miszlivetz Ferenc. Sorra vette az ukrajnai háborúhoz vezető történéseket, majd ő is felvetette: vajon meddig tart a háború, „befagyott” konfliktussá válik-e? Közös Európát építhetünk vagy az „Európa-erőd” állapotra készüljünk? Az erre reflektáló, Jody Jensen, az FTI Polányi Központjának igazgatója vezette panelbeszélgetésen részt vett Mladen Andrlic budapesti horvát nagykövet; Nagy Andor bécsi magyar nagykövet; Goran Stevcevski, Macedónia nagykövete és Klaus Wölfer osztrák diplomata – a háború összefüggésében az uniós bővítés kérdéseiről vitáztak. A délutáni eszmecsere a hallgatókat is bevonva a Nyugat-Balkán jövőbeli lehetséges forgatókönyveit tárgyalta.

Az emlékezet az átmenetben címet viselte a csütörtök délelőtti beszélgetés. Résztvevői arról cseréltek véleményt, létezik-e közös európai emlékezési kultúra, vajon a megosztottság jelenlegi mértékénél van-e remény közös pontokat találni az európai emlékezetben. Valamint, hogy egyéni és kollektív sebezhetőségünket, amit a múlt századi népirtások traumatikus emlékei formáltak, előnyünkre válthatjuk-e. 

A moderátor, Pók Attila az FTI-iASK kutatója vizsgálta a magyar kollektív emlékezetet és emlékezetpolitikát. Bevezetőjében felhívta a figyelmet az emlékezetkultúra különböző szintjeinek – helyi, regionális, nemzeti, európai és nemzetközi – interakciójára. Csepeli György felvetette: minden korban megvan annak a veszélye, hogy „újra feltalálják” a múltat és arra is, hogy elfelejtik. A holokauszt generációról generációra öröklődő emlékezetét elemzi négy visegrádi országban egy kutatás – a Magyarországon készült filmet is bemutatták. A délutáni szekcióban a háború nyomán kialakuló globális energiaválság, a klímaváltozás, a nukleáris hulladékok tárolása és a fenyegető környezeti problémák gazdasági, ökológiai és politikai vetülete került terítékre.

A jövő oktatása, oktatás a jövőért – így foglalható össze az ötödik nap programja, amelyen felmerült: a régi típusú tanulási rendszerek elavultak, eljött az idő, hogy radikálisan újradefiniáljuk az oktatást és az is, hogy a világ gyors ütemű átalakulása megdönteni látszik a hagyományos tudomány és az egyetemről alkotott elképzelés alapjait. Segít-e az oktatás megoldást találni a ma és a holnap kihívásaira? – kérdezte Galambos Katalin (FTI-iASK); Emil Brix (Diplomáciai Akadémia, Bécs) szerint azt kell mérlegelni: mit tudunk ehhez hozzátenni az egyén és a szervezetek szintjén.