Tudomány a kocsmában: Festetics Imre hagyatéka

1764-ben született, Kőszegen és Kőszegpatyon élt, birtokain ló- és juhtenyésztéssel, méhészettel és növénytermesztéssel is foglalkozott gróf Festetics Imre. Még mindig kevesen tudják – mások mellett Poczai Péter is régóta az (el)ismertségéért tesz –, hogy a genetika, mint fogalom megteremtője és a genetika, mint tudomány egyik megalapozója volt, kutatásai előkészítették a témában ünnepelt Gregor Mendel sikereit. Mendel borsóval, Festetics juhokkal kísérletezett. Kettejüket egy generáció választotta el, Festetics 1819-ben, Brünnben már nyilvánossá tette elgondolásait a biológiai öröklődés tudományáról.

Ahhoz, hogy megértsük Festetics Imrét, el kell sajátítani a tudománytörténeti gondolkodásmódot, mellőzni kell az anakronisztikus gondolkodást, meg kell érteni, mi az a genetika, és nem árt beleásni magunkat a 19-20. század tudománytörténeti fejlődésébe – lényegében ezt fogalmazta meg bevezetőjében Poczai Péter. Azután öröklődés és genetika kapcsolatát boncolgatta. Az öröklődés biológiai tulajdonságok diszpozíciója az organikus reprodukció folyamata által, annak a jelenségnek a megértése, amely megmagyarázza, hogy a biológiai tulajdonságok hogyan adódnak át egyik nemzedékről a másikra. 

Ehhez először fel kell felismerni, hogy a jelenség – az öröklődés – egyáltalán létezik, másodszor, hogy a jelenség megfelelő szabályokat követ, amely matematikailag értelmezhető és tudományos módszerekkel vizsgálható. Az eltérések nem tetszőlegesen jelennek meg a nemzedékekben, hanem pontos szabályok szerint. Így válik felismerhetővé a tulajdonságok átadásáért felelős alapegység – ami leggyakrabban egy fehérjét kódoló gén. Azután rávilágított az öröklődésről alkotott koncepciókra, amelyek összekapcsolódásából létrejött az öröklődés, mint biológiai fogalom. Ebben, mint mondta, Festetics Imre megfigyeléseinek fontos szerep jut, gondolatai illeszkednek az öröklődésről alkotott 19. századi elképzelések közé.

– A legtöbb ember, ha a genetikát említjük, a DNS-re gondol. Pedig ez a genetika tudományának fejlődésében kicsi rész csak – a 19. század végének egy kis szelete. Ma a posztgenomikai korszakban vagyunk, ahol információtudománnyá vált a genetika – ennek egy része a molekuláris biológia, építve a 20. század felfedezéseire. Hasonló léptékű fejlődésről van szó, mint ami történt a 20. század közepén a molekuláris biológiai forradalomban – fogalmazott, és egy 19. századi idővonalon szemléltette Festetics Imre helyét és munkásságát.

– Festetics Imre szerény, jó humorú és bizonyos szempontból tragikus sorsú ember volt. Keveset tudunk róla, mindössze egy magyar és több német nyelvű írása maradt fenn. 1782-ben belépett a hadseregbe, részt vett az utolsó török elleni harcokban. 1790-ben Bukarestnél megsebesült, kérelmére leszerelték, nem tért vissza a katonai pályára. 1791-ben vette feleségül Boronkay Krisztinát, aki 1807-ben meghalt. Tudni azt is, hogy testvérével, Festetics Györggyel (1755-1819) birtokvitáik voltak. 1812-ben újranősült, Kőszegen és Kőszegpatyon élt – sorolta, és hozzátette: adott volt a korban háttérként a napóleoni háború, amely alatt a veterán katona juhtenyésztésbe fogott. Tudatos és tudományos igényű nemesítő munkát végzett birtokain, európai színvonalú törzskönyvi nyilvántartásokat vezetve. A beltenyésztés során létrehozta a jó minőségű gyapjút adó mimush juhokat – a gyapjúból a katonáknak posztóruhát készítettek. Gyakorlatorientált, célvezérelt kutatási programja alatt örökletes szabályokat is megfigyelt Festetics Imre.

1819-ben az Oekonomische Neuigkeiten und Verhandlungen című lapban (a Brünni Juhos Társaság szaklapja) tette közzé híres téziseit A beltenyésztésről címmel. A tanulmányban számos öröklési szabályt megfogalmazott, és először utalt ezekre a természet genetikai törvényeiként. Elsőként ismerte fel a tulajdonságok szegregációját a második hibridgenerációban. Az öröklődést a külső tényezőktől függetlenül az egészséggel is összekapcsolta, hangsúlyozva a beltenyésztés szerepét a tulajdonságok öröklődésének stabilizálásában, az új fajták megőrzése vagy fejlesztése érdekében. Észrevételei rámutattak a változékonyság, az adaptáció és a fejlődés közötti fontos összefüggésekre is. Megjegyezte még a kiválasztás következményeit és szerepét az öröklődésben.

Ahogy Poczai Péter a Festetics-rejtély című könyvében írja: „Annak ellenére, hogy Festetics munkája úttörő jellegű volt, nem váltott ki nagy áttörést a genetika történetében. Ehelyett több mint 170 évre a feledés homályába merült, amíg azt újra fel nem fedezték. Fontos, hogy Festetics nem fedezte fel Mendel előtt a faktoriális vagy »mendeli« genetikát, de biztosan lefektette annak későbbi alapjait. Kőszegről jelentős mértékben hozzájárult a Brünnben zajló szellemi fejlődés kontextusához, amelyből Mendel öröklés iránti érdeklődése is fakadt.