A szőkeség fél siker (Maya naplója)

Örülök, hogy neki sikerült, szívből. Tőle tanultam eddig legtöbbet az életben, mellette nőttem fel. Nem is szólva arról, hogy amióta ismét boldog párkapcsolatban él, már nem érzek lelkiismeret furdalást, ami később nyomasztott. Szóval ez nekem is jó - válaszoltam leghosszabb exkapcsolatom jelenlegi feleségének, akivel még azt is sikerült letisztáznunk, hogy számunkra nem kellemetlen erről beszélni. Sőt, roppant szórakoztató, amikor mások számára kiderül kapcsolatunk gyökere. Első ránézésre ég és föld vagyunk mi, a két csaj. Zsuzska rövid, fekete hajú, mint a hurrikán, izeg-mozog, intézkedik állandóan, telt keblű, fülig érő mosollyal fogadja az élet kihívásait. Amiből azért neki is kijutott, de ez nem az én történetem. Maradjon az övé, amíg bele nem egyezik a megírásába...

Én pedig szőkén, mikor hosszabb, mikor rövidebb hajjal, aprón, vékonyan, sokszor bizalmatlanul, kritikusan szemlélem a világot. Amikor én már hullafáradt vagyok és két értelmes szót sem tudnék egymás mellé tenni, ő még újabb ötletekkel, megoldásokkal, kérdésekkel bombáz. Felpörget. Alacsony vérnyomásomra kiváló turbózó.

Ettől persze a kapcsolat nélküliségre vonatkozó kérdése még kényelmetlen. De melyik harmincas szinglinek ne lenne az? Nem kell a rizsa, hogy én választottam ezt az életformát, meg tök jó, mert a magam ura vagyok, a valóság az, hogy felettébb kényelmes, kivéve, amikor a dolgozó bio robotból, az esti villanykörte cserénél előtör a nő. 

Üdv: maya