Itt mindenkinek malaca volt! Ma már senki sem kérdezi, hol van Pusztacsó

Amikor 2012-ben a játszótér és a faluház avatása mellé malacfesztivált is hirdetett az önkormányzat, még csak öt helyi csapat vágott bele a pecsenyesütésbe. (Három közülük máig kitart.) Az idén tizenkét tűzházat állítottak fel, és jött már érdeklődő a határon túlról is.

Kollarits Kornél polgármester nem ok nélkül büszke a falujára. 162 lakos, ötven lakóház, és ebből a cseppnyi közösségből az idén is mintegy félszázan vettek részt önkéntesként a nagy nap szervezésében. Nem könnyű az ezerre rúgó látogatói létszámot mozgatni, a programokat összehangolni, a látógatójegyekért fogyasztható sültmalac-falatokat feltálalni, kiosztani a sorban állók között.

- A malacokat - árulta el a fiatal polgármester -, ahogy minden évben, úgy az idén is egy szponzortól kaptuk, kedvező feltételekkel. A 30-40 kilós pecsenyének valók előkészítését, pácolását már egy héttel a fesztivál előtt megkezdik a Pusztacsóért Egyesület tagjai. Évről évre nő az érdeklődés. Különösen annak örülünk, hogy a rendezvényre sokan visszatérnek azok közül az elszármazottak közül is, akiket korábban nem láttunk. A pecsenye mellé kulturális és szórakoztató műsor, ugrálóvár, habparti is jár.

A Szlovákiából érkezett csapat: Agárdy Gábor, Kálmán László, Susla Ferenc, Winkler János, Homasta Emil
Fotó: Tersztyánszky Krisztina

A templom körüli parkban hömpölygő tömeget látva sikeresen "hegyezték ki" a rendezvényeket a legifjabb korosztályra. Sok gyerek volt. Kora délutánra a látogatószám a becslések szerint már elérte az ezret. A nyársaknál a sütő csapatok akkor jártak a finisben, közeledett a zsűrizés. A Szentgotthárdi Malacmágusok hatfős csapata az idén már harmadszor forgatta a nyársat. Elégedettek voltak az alapanyaggal , mindenesetre azért birkagulyást is rotyogtattak egy fazékban, hiszen egy ekkora malac csak 7-8 órás sütögetés után vált élvezhetővé. A lukácsházi csapatnál pedig lángost osztogattak nagy sikerrel. Az, hogy tavaly óta a fesztivál nemzetközivé lépett elő, a Szlovákiából érkezett szenci (Senec) csapatnak köszönhető. A Pozsonytól keletre fekvő húszezer lakosú település Kőszeg testvérvárosa, így kaptak meghívást immár másodszor a fesztiválra. Remekül érezték magukat. Egyébként gulyásfőző tudományukat is számos rendezvényen megcsillogtatták. Szalmakalappal a fejükön sürgölődtek a pirosra pörkölődött áldozat körül.

- Felkészültünk, hiszen tavaly 34 fok volt árnyékban a fesztiválkor - magyarázta Susla Ferenc, a csapat fűszermestere, hozzátéve, most nagyon jó volt az idő a sütögetésre, beszélgetésre, barátkozásra. Azt is elárulta, hogy tavaly még felkészületlenül érkeztek. Azóta sokat tanultak, javítottak a pácon, amivel folyamatosan locsolták a kézzel forgatott cocát. Agárdy Gábor, a helyi honlap szerkesztője lelkiismeretesen dokumentált, és ígérte, a fotókat még aznap este fölrakja a városka weboldalára. Sok magyar él Szencen, élénk a közösségi élet.

A Malacfesztivál helyi forrásból, szponzorok juttatásaival valósul meg - így a legjobb helyre került a Vas Népe Összetartozunk pályázatán nyert első díj, az egymillió forintos vásárlási utalvány. Szárnyas János pusztacsói születésű vállalkozó úgy véli: egy ilyen rendezvényhez sok pénz kell, de azt ki is lehet váltani adománnyal, természetbeni támogatással, sok-sok munkával. Örül, hogy ma már az emberek nem mondják, mint öt éve, hogy alig találtam ide. Pusztacsónak híre ment, és ez az itt élők összefogásának köszönhető. Szerinte a rendezvény elérte a maximumát: ezt fokozni már nem kell, ekkora falu ennyit tud elvinni a hátán. Aztán elsietett, mert ő is részt vett abban a fergeteges produkcióban, melynek során megtermett kőszegi iparosok fehér cicanadrágban és rózsaszín tütüben eltáncolták a hattyú halálát. A közönség sírt a nevetéstől. A legfinomabb malacot a szakmai zsűri véleménye szerint, már nem először, a kőszegi Hamutiprók csapata sütötte, Árvai Gábor vezetésével.