A testvér a legnagyobb ajándék

Én is mindig irigykedve néztem a testvérpárokra, ugyanis egyke voltam. Vágytam arra, hogy egyszer majd én is veszekedhessek valakivel, néhány év elteltével pedig – visszagondolva a nehéz időszakokra – együtt nevethessünk majd rajta.

Ha valaki egyke, kiskorában úgy gondolhatja, menynyire szerencsés, hogy nem kell senkivel sem osztoznia, minden tekintet csak rá szegeződik, és kimarad az életéből a viharos vitákkal teli időszak.

Az idő múlásával azonban rájöttem arra, hogy ezekből a dolgokból nemhogy előnyöm, sokkal inkább hátrányom származik. Tudatosult bennem az, hogy mennyi mindenből kimaradok azáltal, hogy egyedüli gyermek vagyok, és nagyon sokat elmélkedtem azon, hogy vajon az élettől miért nem kapok én is egy ilyen „ajándékcsomagot”.

Aztán amikor már majdhogynem beletörődtem a dologba, Isten megajándékozott egy csodálatos teremtménynyel, a kis húgommal.

Ő a legértékesebb ajándék, amit valaha kaptam. Tizennégy éves voltam akkor, és felmértem annak a súlyát, hogy nővér leszek, és bizony példát kell mutatnom, valamint a lehető legtöbb időt kell majd vele töltenem.

Sokat dilemmáztam, hogy vajon ennyi idős testvérként is meg tudom-e neki adni azt, amire én mindig is vágytam, mert abban biztos voltam, hogy az én szívem egy mosolytól is teletöltődik szeretettel.

Amióta ő megszületett, nagyon sok dolog átértékelődött bennem – persze jó irányban. Utólag rájöttem, hogy az általa kapott szeretet mennyivel többet ér mindennél.

Megfogalmazódott bennem az is, hogy egy egyke mennyi mindenből kimarad az élete során. Éppen ezért azt gondolom, hogy aki csak teheti, ajándékozza meg gyermekét egy testvérrel, mert az mindennél többet ér.

Szabó Jana

Körmendi Kölcsey Ferenc

Gimnázium