Mozgalmas év: születésnap, műtét, közönségdíj

Mozgalmas év volt a 2013-as – állapítjuk meg Antalovits Ferenccel. Mint a Haladás VSE súlyemelő szakosztályának vezetőedzője, először a szakmai eredményeket teszi mérlegre.

– A szakosztályban mindenképpen előrelépést tapasztalhatunk. Minden korosztályban (serdülő, ifjúsági, junior, felnőtt) lett országos bajnokunk. A csapatbajnokságban a 2012-es ötödik helyről előre tudtunk lépni a harmadikra – 5, illetve 6 kilón múlott az ezüst- vagy az aranyérem. Igaz, hogy több versenyzőnk abbahagyta a súlyemelést, illetve jobb anyagi feltételek miatt más klubot választott. De sok a fiatal versenyzőnk, és a létszámot még növelni is sikerült. Még nincsenek új listák, de négy-öt Héraklész-programos súlyemelőnk van, Bazsó Biankával együtt pedig a 17 éves Polgár Mirijamot is meghívták a felnőtt válogatott keretbe. Anyagilag nem vagyunk jó helyzetben, fogynak a „lapjaink"; az egész egyesület használja a súlyemelőtermet, és egy készlet 2 millió forintba kerül. Már három éve nem segít bennünk névadó szponzor, jó lenne egy újat találni. Viszont örülünk annak, hogy megújul a Rohonci úti létesítmény, szeretnénk, hogy abban is méltó emléket állítsanak a szakosztály létrehozójának, Tóth Gézának, a XX. század legeredményesebb Vas megyei sportolójának – viselhetné az ő nevét a sportcsarnok.

Nemcsak a Haladásnak, hanem az ország jó néhány más klubjának is nagy sérelmei vannak a Magyar Súlyelő Szövetségben tapasztalható zűrzavar és a segítőkészség hiánya miatt.

– Dobos Imre a 15. elnök 1970 óta, amióta a sportágban vagyok, de ilyen öncélú vezető még soha nem volt a sportág élén. Bár az olimpiai sportágak közül a nyolcadik legeredményesebb a súlyemelés, nem került a kiemelt sportágak közé. Több más válogatottakat adó egyesületnek is van konfliktusa az elnökkel, mert nem lehet vele együttműködni. Sajnos a harmadik próbálkozás sem sikerült, hogy rendkívüli közgyűlést lehessen összehívni, mert a zsarolástól sem riad vissza.

Hogy kellemesebb vizekre evezzünk; 2013-ban három nevezetes nap is volt Antalovits Ferenc életében. Július 9-én kerek születésnapot ünnepelt. Október 7-én sikeres térdprotézis műtéten esett át, rá tíz napra pedig ő lett a közönségdíjas a Vas megyei Prima-díjak átadó ünnepségén.

– A térdfájdalmaim jelentkeztével több vizsgálaton is átestem. Bár Budapestet javasolták, én a Markusovszky kórházat választottam. Nem bántam meg, dr. Bíró Csaba traumatológus főorvos dr. Rosanics Péter és dr. Sütő Krisztián, illetve a műtős személyzet segédletével nagyszerű munkát végeztek, és a gyógytornász Arthoffer Andrea, no és persze a családom is rengeteget segített abban, hogy a vártnál hamarabb felépüljek – már december elején munkába állhattam. Nem sokkal a műtét után jött a hír, hogy a legjobb háromban végeztem a Prima-díjra jelöltek sport kategóriájában. Két mankóval jelentem meg az átadón. A versenyzőként (négy vb- és két Eb-bronz) és edzőként (összesen 83 világversenyes érem, köztük Márkus Erzsi olimpiai ezüstje) elért nemzetközi sikereim alapján úgy éreztem, van esélyem nyerni ebben a kategóriában. Nem így lett, viszont én kaptam a közönségdíjat, amire abszolút nem számítottam. A szavazók 30 százaléka rám voksolt – köszönet mindenkinek. Ezt nem kell magyarázni. Nagy erkölcsi elismerés, a legnagyobb kitüntetéseim – a Munka érdemrend arany fokozata és a Szombathely városától kapott életműdíj – között tartom számon.