VAOL
Vas vármegyei hírportál
november 22., péntek
Léteznek bizonyos sztereotípiák a sportban. Az egyik közkedvelt általánosítás szerint a kapusok flúgosak. Épeszű ember ugyanis nem abban leli az örömét, hogy a sok esetben több mint száz kilométer/órás sebességgel száguldó labdába beletegye valamelyik testrészét. A kapusok, a háló őrei a saját testi épségüket sem kímélik, amikor a védésre összpontosítanak. A kézilabdában gyorsabban peregnek az események, mint a labdarúgásban, a kapuk többször forognak veszélyben, több a gól, az akció, a lehetőség a hárításra. Ebben a kegyetlen darálóban edződnek a kézilabdakapusok, és a legtöbbjüknek valóban van egy kis „huzata”.
A Vajdaságban született, később a spanyol válogatott színeiben jeleskedő Sterbik Árpád például szeretett megborotválkozni az általa fontosnak ítélt összecsapások előtt. Nem mellesleg vett magának egy szőlőbirtokot a Balaton-felvidéken, és 2018-ban éppen otthon, a tévéje előtt ülve ropogtatta a chipset és kortyolt a söréből, amikor riadóztatták egy sérülés miatt. Útra kelt, talán még érezte az otthoni terpeszkedés mellékhatásait, de beugró kapusként végül Európa-bajnokságot nyert a spanyolokkal.
Gonzalo Pérez de Vargas hozzá képest maga a megtestesült nyugalom, akinek esze ágában sincs a saját őrültségeivel a címlapokra kéredzkedni.
Napjaink egyik legjobb kapusa a Barcelonát erősíti amióta az eszét tudja,
eddig háromszor, 2015-ben, 2021-ben és 2022-ben nyert Bajnokok Ligáját a katalánokkal, a spanyol válogatottal Sterbikkel együtt 2018-ban, majd 2020-ban is győzött az Európa-bajnokságon. Pérez de Vargas még két szezont húz le Barcelonában, a szerződése lejártával a német THW Kiel játékosa lesz.
A spanyol kapus nem csinált titkot abból, hogy ha egyszer elhagyja a nevelőklubját, akkor a Bundesliga meghatározó csapatához szerződik. A kötelező tiszteletkörökön túl megszületett a magyarázat, vajon miért a Kielre esett a választása. Pérez de Vargas kijelentette, hogy az a csapat, amelyben kollégája, az idén nyáron hazaigazoló extraklasszis, Niklas Landín védett és az a közönség, amely előtt ő vendégként szerepelt, mindig inspirálta.
Ha úgy tetszik, a spanyol kapusnak az a flúgja, hogy a sportból és az életből kivesző félben levő tiszteletet igyekszik megjeleníteni a napirenden. Ha Pérez de Vargas semmi mást nem csinált volna a pályafutása során, csak ezt, már megérte beállnia a kapuba. Persze az ő nagyszerűsége abban rejlik, hogy a pályán és azon kívül is tisztelettudó.
Ritka az ilyen.