Verseny, helyzet

Bódi Csaba

A fia NB I-es klub játékosa lett volna-e, ha Magyarországon marad a család? A kérdésre kaptunk nagyon rövid, illetve hosszabban kifejtett választ. Utóbbi némileg rávilágít arra, hogy a kiváló lehetőségek közepette miért nincs bő merítési lehetőségük a honi élvonalbeli klubok vezetőinek, edzőinek.

Látva a gyermekében rejlő, szakemberek által is egyértelműen elismert tehetséget, az édesapa fogta akkor 9 éves csemetéjét ,és a család többi tagjával együtt az ország másik végébe költözött. A döntés ebben az esetben sem volt egyszerű, sok mindent mérlegre kellett tenni, ám a rengeteg biztatás azt sugallta, akit ilyen tudással megáldott a Teremtő, annak teret kell adni az érvényesüléshez. A határszéli NB II-es egylet után már csak egy lépés volt Németország, és következett is a váltás. Az idegent nem fogadták tárt karokkal Germániában, viszont az első edzés után módosult a megítélés.

A buktatók persze sorra jöttek, így például – mint ahogy minden más kamaszodó ifjú életében – meg kellett küzdeni a hormonokkal. Az addig jó mozgásúnak ítélt (azt mondták róla, nem fut, hanem repül) fiú testmagassága egy év alatt húsz centivel nőtt, és emiatt nemcsak hogy szinte madárijesztőként közlekedett, de a növekedést a térdízület sem tudta fájdalom nélkül követni. Ez másfél évig tartó hullámvölgyként marad meg a fiú pályafutásában, de az a nehézségek ellenére sem futott zsákutcába. 

Az édesapa közelről élte meg, milyen hatalmas a versenyhelyzet már korosztályos szinten is, és noha a fia „extra”, hasonlóból több akad. 

Lazsálásra, kiengedésre nincs mód és nincs idő.

Ezzel együtt legalább ennyire fontos a háttér, a család támogatása, mert enélkül ugyancsak elbukhat a talentum. Mivel a menedzserek gyorsan eltűnnek, ha hanyatlik a forma, így a família feje jobbnak látta, ha saját kezébe veszi időközben felnőtté vált csemetéje karrierjének alakítását. Profi szerződést a nemzetközi szabályozás értelmében kezdetben még nem kaphatott a fiú, amikor pedig ez már kézzelfogható közelségbe került – méghozzá Bundesliga-csapatok részéről –, akkor már igent mondott a szívéhez oly közel álló magyar ajánlatra. Az immár 19 éves játékos visszatért, ám a család többi tagja a külföldet választotta. A kör látszólag bezárult, miközben az apa tudja, ha anno itthon maradnak, fia könnyen beleszürkülhetett volna a közegbe. Sínen még most sincs, de az esélyei sokkal jobbak, amiért nagy árat kellett fizetni.