Nemzetközi Művésztelep - Tizenharmadik alkalommal mutatkoznak be a művészek

Külföldi és hazai festők, szobrászok alkottak a héten a Hotel Lipa Étterem és Szlovén Kulturális központ egyik termében. A Lendvai Múzeum és Galéria évek óta vállalja a rendezvény szakmai vezetését, a helyszínt pedig a szlovén kulturális központ adja.

Hírnök József, a Magyarországi Szlovének Szövetségének az elnöke elmondta, hogy a központ megépülése óta törekednek arra ,hogy a kultúra minden területén együtt tudjanak működni Szlovéniával. A művésztelep programját lendvai mintára indították el, az elmúlt 13 év alatt számos országból érkeztek ide rangos művészek. Idén az egy hétig tartó közös munkára 10 képzőművész érkezett négy országból.

Király Ferenc szobrászművész ötödik alkalommal vesz részt a művésztelepen, s ahogy ő mondja, eléggé nehéz megfogalmazni azt, hogy pontosan milyen műfajban alkot.

- Nagyon közel áll hozzám a természet, a növény- és állatvilág, de mindezt természetesen emberi szimbolikában dolgozom fel - olytatja a művész. - Az élet keletkezésének, a forrásának, az életviszonyok ábrázolásával fejezem ki magamat. Természetesen törekszem arra, hogy mindezt esztétikus formában tegyem. A hétre a bronzkompozíciómat már otthon előkészítettem, ám a leglényegesebb munkát itt végzem ez alatt az egy hét alatt. Aztán majd otthon, Szlovéniában még várnak rám az utómunkák. A kompozícióm a hármas lény nevet kapta, ez a hármasság többször megjelenik a műveimben.

Király Ferenc szobrászművész idén immár ötödik alkalommal vesz részt a szentgotthárdi Nemzetközi Művésztelepen (FOTÓ: BAJDÓ BETTINA)

Király Ferenc 1967-ben és 1968-ban tanulmányúton járt az USA-ban. Részt vett a lendvai, a topolyai és a lenti művésztelep munkájában. A 1960-as évek végéig hagyományos, realisztikus bronzszobrokat mintázott, aktokat, portrékat, torzókat; majd fokozatosan gömbölydeddé egyszerűsítette naturális formáit. Az 1990-es években is főképpen fával dolgozott, majd azt fokozatosan fölváltotta egy szakrális jellegű, totemisztikus-samanisztikus jelképrendszer.

– A szlovéniai Radenciben, a gyógyfürdő parkjában áll egy szoborkompozícióm, mely a Három szív nevet kapta – teszi hozzá Király Ferenc. – Három női figura tart egy nagy edényt a feje fölött, melyből víz folyik. A mostani kompozíciómban is megjelenik ez a hármasság, ebben patákat ábrázolok, melyek könnyed, légies formákban fonódnak össze. Magukban hordozzák az erotikusságot is. Az én kompozíciómban érezni a rügyet, a keletkezést, feszültek a formáim, de szépek is. Szinte kívánják azt, hogy az ember megsimogassa őket.

A művész szerint a kéz nagyon fontos érzékszervünk a művészetben, a tapintással és a simogatással sokkal több mindent megérezhetünk az alkotásokról. Ugyanúgy, mint a szerelemben, érzéseket kelt bennünk, borsódzik tőle az ember bőre.

– Nagyon sok energia van a természetben, s mára már kevesen maradtunk olyanok, akik ezt érzékelni tudják, s talán még kevesebben, akik ezt tovább is tudják adni másoknak – emeli ki Király Ferenc. – Az öntudat ott van minden emberben, erre rá kell érezni, de úgy tapasztalom, hogy egyre kevesebben foglalkoznak ezzel. Ebben a rohanó világban egyre inkább kihalnak ezek a dolgok. Pedig a nagy káoszban erre kellene helyezni a hangsúlyt. Az én életemben nagyon fontos szerepe van még a fantáziavilágomnak, melyből ihletet is tudok meríteni.

Az idei művésztelepnek két fő vonulata van: mivel több jubileumot is ünnepelnek, az egyik kompozícióban a művészeknek a város múltjával, tekintélyével kell foglalkozniuk. A másik alkotás szabadon választható. A polgármesteri hivatal a rendelkezésükre bocsátott a művészeknek már korábban egy monográfiát, ebből mindenki tájékozódhatott a helyi adottságokról. A másik alkotás, melyet el kell készíteniük, szabadon válaszható.

Dubravko Baumgartner visszatérő alkotója Szlovéniából a szentgotthárdi művésztelepnek, szereti a családias hangulatú munkát (FOTÓ: BAJDÓ BETTINA)

Dubravko Baumgartner visszatérő alkotója Szlovéniából a szentgotthárdi Nemzetközi Művésztelepnek. Elmondta, hogy alaposan áttanulmányozta a monográfiát, több ötlet is megfogalmazódott benne, ottjártunkkor még nem döntötte el pontosan, hogy melyiket festi a vászonra. Annyit azonban elárul, hogy két hasonló alkotást készít majd el. Hozzáteszi, hogy leginkább a régi épületek iránt érdeklődik, Lendván több régi borospince is van, mely boronából készült, s sárral tapasztott az oldala. Nagyon szívesen foglalkozik az ilyen témákkal. Ha magáról az alkotásairól kellene beszélnie, akkor úgy fogalmazna, hogy fele absztrakt, fele realisztikus. Azt mindenképpen kiemeli, hogy nagyon szeret Szentgotthárdra jönni a művésztelepre, mindig nagyon jó a hangulat és az évek alatt a baráti kör is kialakult már. Sok új ismerőst szerzett magának, s a családias légkörben könnyen megy az alkotás is. Dubravko Baumgarntner munkája a művésztelep bezárásával még nem ér véget, ugyanis segít annak a kiadványnak az elkészítésében, mely a programokról, az alkotókról és az alkotásokról szól. Az itt készült műveket pedig hagyomány szerint november közepén egy kiállításon is láthatja majd a közönség.