Spiegler Elemér élete filmen

Nincs még egy ember Szombathelyen, aki átment volna azon, amin én – mondja Spiegler Elemér a film elején, és ez valószínűleg így is van. 18 éves volt, amikor meghalt az apja. Rá kilenc évre az egész családját kiirtották. Miután kitanulta a susztermesterséget, a szombathelyi cipőgyárban dolgozott, amíg el nem küldték a zsidókat. Majd megkapta a behívót... Előbb Erdély, aztán Ukrajna. A frontra is kivitték őket.

Közben Kőszeg, az utcán leköpködték a menetelő zsidókat. Hegyeshalom, irány Németország. A nyilasok kísérték őket. Egyikük megütötte. „Miért?", kérdezi a filmben fia, Spiegler Tibor (végig ő a kérdező). „Mert zsidó voltam."

A százegy esztendős férfi az egyetlen ma még élő szombathelyi, aki túlélte a holokausztot. Fotó: Szendi Péter

Mauthausenben már nem dolgoztak. Ott már „csak" halálra voltak ítélve. Újabb borzalmas menet, harminc kilométerre. Aki leült, lelőtték. Akinek a fél arcát ellőtték, arra jól ráhúzták a sapkát, úgy rúgták bele az árokba.

Egymással akkorra már nem törődtek a fogvatartottak. Spiegler Elemér flekktífuszt kapott, ami igen magas, 39-40 fokos lázzal jár. Senki nem ápolta. Tizenöt fokos hidegben mezítláb járatták őket az őrök odakinn, sokuknak elfagyott a lába. Spiegler Elemér se úszta meg, egy darabot le kellett vágni a lábujjából. Érzéstelenítés nem volt. Egy nappal azelőtt, hogy felszabadították őket, jelentkezőket toboroztak. Hullákat kellett elásni. Egy kanállal több leves volt a jutalmuk, ami valóságos főnyereménynek számított. 1945. május 4-én megérkeztek a liberátorok. A gépek alumínium hasa csillogott az égen. Fél órával később a táborban is megjelentek az amerikaik. Két és fél év után Spiegler Elemér újra szabad ember volt. Hazajött, 48 kilósan. A családból csak ő maradt meg. „Nem maradt bennem gyűlölet vagy harag", mondja Elemér bácsi. „A legnagyobb butaság lett volna a bosszúra gondolni. Akik gyűlöltek, nem is ismertek. És a bosszú bosszút hoz. De feledni nem szabad. A bosszú meg a feledés, az kettő."

A filmet a Korfilm készítette. (Boros Ferenc, Horváth Zoltán, Kozma Gábor, producer Gombás Endre). A felvételek idén nyáron készültek az „élő történelemkönyvvel", ahogy egyikük nevezte Spiegler Elemért. Tíz-tizenkét óra forgatott anyagból vágták meg a filmet. Mivel fesztiválon is szeretnék bemutatni, a 30-40 perces terjedelemhez ragaszkodni kellett. Az egyik legnehezebb feladat a cím megtalálása volt.

A Napfényember nyilvánvalóan áthallás A napfény ízére, de igazi jellemzése Spiegler Elemérnek is, aki minden megpróbáltatás ellenére derűt sugárzó, mosolygós ember maradt.

Köztünk vannak

Kommentár - Rózsa Melinda

A filmben is elhangzik az a gondolat Spiegler Elemértől, amelyet a moziban is elismételt a vetítés után: ugyan, kire haragudott volna, és miért? Hiszen akik őt gyűlölték a zsidóságáért, nem őt, Spiegler Elemért gyűlölték. Hanem a zsidót. Gyűlölői sem egyes személyek voltak, hanem kollektíven tették azt az emberek. Nem maguktól, hanem a propaganda hatására. Szembenézni a történtekkel elsősorban nem a zsidóságnak (cigányságnak és más üldözötteknek) kell, hanem azoknak, akik miatt megtörténhetett. Hogy ők már nincsenek közöttünk? Dehogy nincsenek. A nevük más csak. Gyűlölködők és gyűlöletkeltők, uszítók és kiközösítők... Valószínű persze, hogy mindig is voltak. Csak épp szerencsésebb korokban nem jutottak a hatalomnak még csak a közelébe se. Jövőre választások. A demokratikus pártok mellett a szélsőjobb is rákapcsolt már. Ausztriában szeptemberben volt parlamenti választás. A szélsőséges és populista jobboldali Szabadságpárt a harmadik legtöbb mandátumot szerezte. Akkor találtunk ki egy barátommal egy képzeletbeli országot. A neve lehetne talán Nacionália. Önálló állam nacionalisták számára. Kezdjenek egymással, amit tudnak.