Ropogós, zamatos szöcskét, pikáns kukacot kóstoltak a cserkésztáborban

A sült szöcske ropogós és zamatos - különösen grillfűszerrel (Fotó: Stapan Hasek)

Teázgatunk, miközben  Kiss Eperke (17) és Király Borkóka (15) a cserkésztáborban szerzett élményeikről mesélnek. Minden feladat és játék tanulságos, hiszen a tábor témája „A jövő” volt.

- „Természet a jövőben” címszó alatt az volt a feladat az egyik napon, hogy menjünk a mezőre szöcskét szedni. Volt egy serpenyő, tele forró olajjal, abba kellett élve beledobálni a zsákmányt. Ez komoly? - kérdeztem magamban, de a nagy cserkészek elmagyarázták, hogy Ázsiában mindennapos dolog, hogy szöcskét esznek az emberek, és hogy a jövőben ez egy alternatív élelmiszer lesz. A túlnépesedés, a termőföldek csökkenése és egyéb globális problémák miatt azt keresik, hogy milyen élelemben van sok kalória, mi az, ami könnyen elérhető, nem kerül sokba és kis helyen is sokat lehet tenyészteni. Gondoltam, ha más földrészen megeszik a rovarokat, nem lehet annyira rossz, én is kipróbálom. Ha véletlenül a serpenyő mellé dobtuk a szöcskét, elugrott, de amelyik belepottyant az olajba, jó ropogósra, vörösesbarnára sült. Lehetett fűszerezni, mi grillfűszerrel ízesítettük – mondja Boróka. - Négyet sütöttem, egyet elajándékoztam, hármat megettem. Ropogós, zamatos volt, csak beleakadt a lába a fogamba. Szedtünk málnát, szedret, bogyókat, füvekből teát főztünk, aztán következett a desszert: egy dobozban élő kukacokat kaptunk, azokat forró cukorba forgattuk, míg meg nem barnult. Ez is jó ropogós volt, és pikáns.

Tábori desszert: a karamellizált kukac ropogós és pikáns - A szintén táborlakó Galambos Misi el tudja képzelni, hogy zacskózott karamelizált kukacot áruljanak nasinak - mint mondja, ő falná (Fotó: Stapan Hasek)

- Én egy másik asztalnál ültem, hozták oda a kanalaikat a pirított kukacokkal, de én nem kértem. Szöcskét sem – mondja Eperke, aki őrsvezető volt a táborban. Megtudjuk tőle: a közép-európai jamboree-re a magyarok képviseletében a legtöbb gyerek Szombathelyről érkezett, a többség az 51. Sík Sándor Cserkészcsapatból, és páran a 735. Reményik Sándor Cserkészcsapatból.

Kiss Eperke - keresztben - őrsvezető volt a táborban, és itthon is betölti ezt a tisztséget a csapatában (Fotó: Galambos Misi)

- Festettünk olyan képet, hogy milyen lesz a jövő: sokan már az űrbe mentek cserkészkedni, a tábor a Tejúton volt, meglátogatták képzeletben a Holdat, a Marsot, a Jupitert. Játszottunk modern technikai játékokkal, de kovácsoltunk is igazi kovács segítségével vasból dobókockát, amibe mi ütöttük bele a pontokat. A „jövő és a demokrácia” játékban az volt a kérdés, mi a jobb: ha van vagy ha nincs demokrácia. Egy bűncselekmény volt a kiindulópont, szerepjáték volt. De volt olyan feladat is, hogy rozst kellett törnünk kövön, az őrleményhez csak kevés lisztet és vizet tettünk, abból sütöttünk kenyeret. Mindenki kapott egy darabot, ropogott a fogunk között.

Balról a második  Király Boróka, aki érdeklődve, kíváncsian kóstolta meg a sült szöcskét és a karamellizált kukacot, ami a jövő egyik eledele lesz - az ENSZ már közzétette az ehető rovarok listáját (Fotó: Galambos Misi)

A nagy Atlantisz-játék a tábor minden lakóját megmozgatta: nyolc órán keresztül harcolt egymással csapatokban 1000-1200 gyerek. Először el kellett készíteniük a saját fegyverüket, ami egy újságpapírból gyúrt, celluxszal erősített, gumira kötött labda volt. Akit ezzel eltaláltak, meghalt, új életet tik-takféle cukorka által nyerhetett. Egy hatalmas használaton kívüli katonai reptéren játszották. A magyarok a nyertes csapatba tartoztak.

Kiss Eperke és társai egy vicces pillanatban a közép-európai jamboree-n (Fotó: Galambos Misi)