2020.02.16. 07:00
Legénylakást lépésről lépésre: így formáljuk saját ízlésünkre
Madarat tolláról, embert… mondhatnánk azt is, hogy lakásáról. Nem is járunk messze az igazságtól, hiszen egy enteriőrt látva következtetéseket vonunk le lakóiról. Ez persze nem csak családi házak, lakások esetében érvényes, például egy legénylakásnál akár bemutatkozásként is szolgálhat.
Forrás: SHUTTERSTOCK
Sokan macerás műveletnek tartják az otthonuk alapos, gondos megtervezését. Pedig minden perc megtérül. Miután elkészült a szívünkhöz legközelebb álló belső kialakítása, és úgy érezzük, minden minket, ízlésvilágunkat tükrözi vissza, segít a pihenésben, a kikapcsolódásban és helyet ad a vendégek fogadásának is. Ha saját magunk számára rendezzük be az otthonunkat, még kompromisszumot sem kell kötni: az lesz, ami nekünk tetszik. Ez utóbbi lehetőség a legénylakásoknál olyan, mint festőnél a paletta: bátran lehet alkotni, de néhány szabályt érdemes betartani.
Legelőször a stílust fontos meghatározni: alapvetően klasszikus, retró, rusztikus, minimalista, skandináv, vintage, indusztriális és eklektikus közül lehet választani. Keverni is lehet az elemeiket, ám ezt leginkább szakértőre bízva célszerű megtenni, különben szedett-vedett hatást kelthet. Ha a stílus eldőlt, akkor a hozzá illő – és természetesen a tulajdonosának tetsző – színeket kell kiválasztani.
Ha a lakás ifjú tulajdonosa megfogadja a szakemberek tanácsát, akkor három meghatározó árnyalat mellett teszi le a voksát. Ezek azonban üthetik egymást, ebben az esetben érdemes egy, legfeljebb kettő kiegészítő színt választani. Legénylakás esetében a fenyőzöldet, az ezüstöt, a kéket, a szürkét, a bordót, a barnát, a feketét, fehéret és a fémes árnyalatokat, valamint a semlegesek közül a krémszínt, a törtfehéret, a homokszínt és a vaníliát.
Ízléses bútorokat szerezhetünk be elfogadható áron
A stílus és a színek meghatározása után jöhet a berendezés kiválasztása – ez nagyban pénztárca- és kreativitásfüggő. Ha megfelelően körülnézünk a bútorpiacon, ízléses darabokat lehet beszerezni megfi zethető összegért. Ugyanakkor az ellenkezője is igaz: kevésbé kifi nomult tárgyakért is lehet irreálisan sok pénzt kiadni. Alaptétel tehát, hogy adott stílus mellett mit szeretne a házigazda, mit sugározzon az otthona: praktikumot, minőséget, eleganciát vagy lazaságot – ugyanakkor ezek kombinációinak érzetét is kölcsönözni tudjuk a lakásnak megfelelő bútorválasztással. Az otthonosságra is érdemes törekedni.
A kiegészítők beszerzésére nem veszett dolog időt, energiát szentelni, és nem mindent egyetlen webshopból kiválasztani. Nem muszáj minden dekorelemet azonnal beszerezni. A kiegészítők között is van azonban rangsor: a függöny és a szőnyeg öltözteti a belteret, célszerű tehát azokat összeszedni negyedikként.
Ha már fiatalember lakta otthonról van szó, nem árt a lakás egyik helyiségét – ha van rá lehetőség – olyan szobává kialakítani, amely több funkciót tölt be: legyen dolgozószoba és olyan helyiség, ahol szórakoztató berendezéseket – mint például okostelevízió, játékkonzol, csocsóasztal vagy akár egy testedző gép, evezőpad – helyezünk el. Sok eszközt ugyanakkor felesleges elhelyezni a lakásban, hiszen a nem használt tárgyak inkább porfogóként funkcionálnak, mindemellett állandóan kerülgetni kell őket.
Inkább el lehet gondolkodni a világítótestek helyének megtervezésén: ne csak a plafonra kerüljenek a lámpák, bátran lehet falikart alkalmazni vagy állólámpát: egy jól megválasztott, akár dizájndarab helyettesíthet számos kiegészítőt. A fejünkben oly sokszor csengő, „a kevesebb több” mondat mindig helytálló: az egyszerű vonalvezetés, az egy-egy hangsúlyos dekorelem férfi as határozottságot, céltudatosságot, erőt sugall.