Terka-sztorik: Nemzetközi zsibvásár, láthatatlan partnerekkel

Azt hiszem, a mai magyar viszonyok között egyre kevesebben engedhetik meg maguknak a hotelszobát. Marad a könnyebben elérhető kategória, az apartman, amely nemcsak olcsóbb, de számos élmény és kaland forrása. Egy lefüggönyzött hotelszobában ugyanis csak pár diszkrét jel utal arra, hogy gondos kezek várták érkezésünket. Törölközők, apró üdvözlő édesség, teáskanna, filteres tea. Merő személytelenség. Az apartmanba megérkezve azonban egy furcsa nemzetközi társasjáték részesei leszünk. A vakrandihoz hasonlít: a partnereket nem ismerjük, mégis sajátos interakcióba keveredünk velük.

A szoba kiadója jó gazda módjára felszereli mindennel a helyet, amelyre a vendégnek szüksége lehet. Főzőedények, tányérok, evőeszközök, takarítószerek, varrókészlet. Számol olyan vendéggel, aki öt percig nem bírja ki kávé nélkül és olyannal is, aki mindennap spagettit főz és sajtot reszel rá. Aztán ahogy egyre több vendég fordul meg a szálláson, a készlet egyre mutálódik. A poharak törnek, a kiskanalak elvesznek.

Van, aki túlélőkészlettel érkezik, amelyet aztán már nem érdemes hazavinni. Így fordulhat elő, hogy csak egy kávéscsésze van, viszont negyvenkét tányér és öt műanyag evőeszközkészlet. Mindenki hagy itt valamit és visz is el. Cserebere indul a láthatatlan partnerekkel. Elviszem a bontatlan repülős párnát, lecsapok a kiolvasott könyvedre. De örökül hagyom az esernyőmet meg a térképet, mert már nem volt rájuk szükség. Állandó a körforgás. A tulaj törekszik úrrá lenni a folyton áradó-apadó tárgytengeren. De ha volt már ő is vendég, nem dob ki semmit - nem rontja el a játékunkat.