Rukkola - Aranykezű mesterek aranyat érő telefonszámai

Úgy gondolta, augusztusban túlesnek a munkákon és szeptemberre elfelejtik az egészet. Eltelt néhány nap, és kiderült, hogy tényleg elfelejthetik a felújítást, legalább egy évre biztosan, ugyanis közel és távol nincs olyan burkoló, asztalos és festő, aki az idénre még vállalna munkát.

De nem is kell ilyen nagy dolgokra gondolni, elég, ha elromlik a mosógép: aki állt már kétségbeesetten két kosárnyi szennyes felett, az tudja, hogy vészhelyzetben mennyit ér egy-egy aranykezű szerelő telefonszáma. És ugyanígy vagyunk a szabóval, a cipésszel, lassan már a villany- és autószerelővel is.

A múltkor olvastam a hírt, hogy meghalt az utolsó magyarországi szemfelszedő. Nem tudom, volt-e munkája ebben a „minden eldobható" világban, de tény: a szombathelyi esernyőjavító cégtáblája is eltűnt a sarki kerítésről.

Pedig eljött az idő, amikor az okostelefonokban megkülönböztetett, VIP-csoportba kerülnek a megbízható szakik telefonszámai. Istváné, a széttaposott sarkakat is két órán belül megpreparáló cipészé; az utálatos cipzárcserékre specializálódott Jancsi bácsié; a mosógépet hihetetlen türelemmel bűvölő, ma már nyugdíjas Ferencé és a biciklink minden küllőjét ismerő, kék köpenyes Sanyi bácsié.

Mert mindig lesz cipőnk, amelynek letörik a sarka; lesz cipzárfog, amely megadja magát; mosógép, amelynek megeszi a fűtőszálát a vízkő; és igen, a biciklinket is újra kell majd küllőzni. De lesznek-e Istvánok, Ferencek, Jancsi és Sanyi bácsik?