Társbérlet: Ha már így alakult, nézzük inkább a jó oldalát!

Biztos, hogy a pozitív hozzáállás a ritkább. A magyar embernek mindig alapelve volt „az én házam az én váram” magatartás, ezért nálunk a társbérletet mindig a kényszer szülte. Beszéljünk akár az egykori, rendkívül szerény cselédlakásokról, ahol több lakószobához tartozott egy konyha, vagy a háború utáni Budapestről, amikor valószínűleg a sok elpusztult otthon miatti lakáshiány idézte elő, hogy az emberek egy része erre a megoldásra fanyalodott. De szólhatnánk a háborús és politikai körülmények, bizonytalan tulajdonviszonyok miatti ki- és betelepítésekről is, amikor egész népcsoportok nem választhattak mást, mint hogy egy másik családdal közös fedél alatt hajtják álomra a fejüket.

Mostanában a lakásárak és egyéb körülmények miatt már jó ideje megint előtérbe kerül az egy lakás – több egymástól független lakó felállás. Elsősorban a diákok körében, hiszen ma már nem divat egy öreg házinéninél a cselédszobát kibérelni. A diákok függetlenségre vágynak, és inkább velük egykorú társakkal osztják meg a „kéglit”. Tizen-, huszonéves korban ez rendkívül jópofa lehet, és a diákok amúgy is gyakran utaznak haza, nagy a forgalom.

Nemritkán azonban a már felnőtt életüket élő, dolgozó fiatalok, párok is társbérletben kezdik. Különösen azok, akik valamelyik külföldi nagyvárosban élnek, hiszen Bécsben, Londonban, Stockholmban még húzósabbak az albérletárak, mint idehaza. A tulajok szinte rá is játszanak erre, és eleve úgy alakítják ki a bérbe adandó lakásokat, hogy azokban több kisebb család élhessen elszeparáltan. Ilyenkor aztán már különösen fontos a tolerancia, az egymáshoz való alkalmazkodás. Hiszen a fiatalok ott már szeretnének teljes életet élni: főznek, mosnak, tévét néznek, akár palántát nevelnek. Szeretné mindenki egy kicsit a saját háztartását kialakítani.

Nincs más lehetőség ilyenkor, mint a dolog jó oldalát nézni. Ha valaki a kollégiumban nem tanulta meg a konyhai eszközeit rendben tartani, a fürdőszobát kitakarítani maga után, azt itt most biztos rákényszerítik a többiek. Megtanulhatja, hogy késői műszak után csendben érkezzen haza, aminek majd hasznát veszi, ha apró gyermekei lesznek. Előny, hogy bizonyos drágább eszközöket közösen használnak, az együttes költségvetésből talán könnyebben futja mosogatógépre vagy gyümölcscentrifugára. Ha pedig jó a társaság, megoszthatják akár a főzést is, mondjuk felváltva vállalva a hétvégi konyhai ügyeleteket. Az pedig mindenképp haszna a társbérletnek, hogy ha valakinek kártyázni vagy más közös játékot játszani támad kedve, nem kell áthívni a szomszédot.