Egresízű nyarak – Falusi gyereknek lenni

A hét egyik napján, hazafelé a munkából savanykás élvezetet vettem. Egy kis tálka piros ribizli jött haza velem Szombathelyről. Különösen szeretem a vonatozást, ha van min mélázni. Az apró bogyók adtak most erre okot.

A ribizlire nézve megannyi emlék éledt fel bennem. Gyertek, szedjetek egy kis rébözlit, az emke gyerekének annyi van, nem győzi összeszenni- szinte hallom szomszéd Margit néni hangját. Egresízű nyarak kúsznak elém. Nyarak, amikor olyan jó, olyan különleges és olyan egyszerű volt falusi gyeknek lenni.

Csupa kaland volt az élet. Reggel málnával keltünk. Korán kellett a földre érni, hogy a meleg előtt beszedjük a finom gyümölcsöt. Nagy örömmel adtuk le aztán a felvevőhelyeken, a maradékból pedig isteni málnahabot készített a nővérem. Oly' édes volt ezek után a lazítás. Ezerszer hallgatott, rádióból felvett Backstreet boys dalok szóltak az emeleten, míg Anyu lent tojásos nokedlit csinált friss salátával.

Kora délután aztán fel lehetett kerekedni, hogy a helyi bányatavak áldásos, hűsítő hatását élvezzük. Nem kellett autó sem, pedig három kilométer választott el minket a csobbanástól. Kényelmes séta, hatalmas szalmakalap és sok-sok csókolom-szia- én a Julcsa lánya vagyok volt társunk az úton. Egyik tóban mi, a másikban a helyi tehenek fürödtek.

Hazaindultunk. Várt ránk még annyi kaland. Tollasozás az úton-,mert felénk nem járt sok autó- természetesen mezítláb. Jöttek a többiek is az utcából. A diófa árnyéka alatt néha-néha megpihentünk azért. Hullahoppbajnokok, bringakirályok is ott voltak velünk. Estére a nénik is megérkeztek a padokra. A Pista lánya terhes- kezdődött a pletyka. Mi akkor indultunk a tejes Margit nénihez az utca végére. Aluminium kannákkal álltunk sorba az illatos, még tőgymeleg nedűért, amiből később anyukánk aludttejes prószát vagy – ha türelmetlenebbek voltunk- tejbedarát csinált. Utóbbit én annyira nem kedveltem. Annál inkább a kisfiam mostanság. A mama is azt főz neki, ha lemegyünk falura. Olyankor aztán megint gyerek leszek. Levetem a papucsomat, és hagyom, hogy a fű csiklandozzon. LL is így tesz. Élvezi ezt a nyugis létet. Cicák mindenhol, eper meg paradicsom egyenesen a kertből (még kicsit talán földes is). Megannyi Itthon vagytok? Mikor jöttetek? Hogy vagytok? vár ránk ilyenkor. Öröm ez a közvetlenség, meg az is, hogy mindenki köszön. Itt LL is. Aztán néha eszébe jut, és otthon, a városban is köszön idegeneknek, ők meg örülnek neki. És én is örülök, hogy egy szelet neki is jut abból a különleges érzésből, amit a falusi gyermekkor jelent.

Elolvasnád a korábbi Anyunaplóimat is? ITT éred el őket. Oszd meg velünk te is, milyen emlékek buknak elő belőled, ha azt mondjuk, gyermekkorok nyara. Kommentben várjuk.