Van, aki lehet felelőtlen, és van, aki nem

Mert mi van nálunk? Most még itt ülök a nyitott teraszajtónál, becsorog a napfény, és melegebb van a kertben, mint idebent. Viszont elég egy nap, egy hirtelen feltámadó hideg szél, és máris másképp látom a világot. Be kell csukni ajtót, ablakot, hamar áthűl a lakás, és onnantól aztán természetes úton nem melegszik fel tavaszig. Valamirevaló magyar ember ilyenkor már aggódik a fűtési szezon miatt. Az előrelátó kandallósok, fakazánosok már a nyáron beszerezték a tűzifát, feldarabolták, gondoskodtak róla, hogy jól szellőző, esőtől védett helyen várja a telet. Ellenőriztetni kell a fűtőkészülékeket, gáznál, villanynál oda kell figyelni, hogy megfelelünk-e minden előírásnak. Akinek húz az ablaka, érdemes szigetelésről gondoskodnia.

Aki pedig ezekben a hónapokban építgeti új otthonát, annak már a törvény is előírja, hogy csak olyan házat építhet, amit viszonylag gazdaságosan és környezetbarát módon be lehet majd fűteni télen. Akinek meg a napi megélhetés is gond, az lázasan keresi, milyen segéllyel, kedvezményes tüzelővel tudná bebiztosítani a családját a kemény hónapokra. Mindenki aggódik, mindenki készül. Az életünkből jelentős energiát vesz el arról gondoskodni, hogy a saját otthonunkban ne fagyjunk meg télen. Egy központi feladat ez az embereknek, a településeknek, az országnak. S akkor még nem beszéltünk a meleg ruhákról, cipőkről, hótaposókról. Csoda hát, ha irigykedünk azokra, akik olyan helyen élnek, ahol egész éven át jó az idő, és ezt a feladatot kipipálhatják? Mind a költségvetésükből, mind a gondolataikból. Talán ezért is van az, hogy kevesebbet aggodalmaskodnak, többet énekelnek és táncolnak, és ha ráncos is az arcuk, az nem a gondok miatt van.