2019.04.21. 14:00
Tojások az egykori istállóban: Helytörténeti, néprajzi kiállítás Gencsapátiban
Helytörténeti, néprajzi kiállítást rendezett be Gencsapátiban a szülői házhoz tartozó, renovált istállóban Csordás Csabáné Marika tojáskarcoló. A rusztikus hatású, újrakövezett helyiségben kézműves tojásgyűjtemény is helyet kapott.
Tojásgyűjtemény
A szép bolthajtások alatt – amelyek egykor lovak és tehenek fölött íveltek – egy mini múzeumot hozott létre Csordás Csabáné, helyet kaptak benne a hagyományos földműves gazdaság eszközei, régi lakberendezési és használati tárgyak, vallásos képek, öltözékek, világháborús emlékek. Középen az asztalon karcolt tojásgyűjteményének zsűrizett részét állította ki, kérésre meg is mutatja a kézműves technikát.
– Az édesanyámtól tanultam, ő pedig a nagyanyjától – meséli Marika. – 1890-ben jött Gencsapátiba egy tanító házaspár, ők tanították a tojáskarcolást a falubeli lányoknak. A kőszegi piacra hordták a kész árut gyalog a vasúti sínek mellett, tekercs volt a fejükön, azon a kosár. Édesanyám, Horváth Józsefné három éve halt meg a 100. életévében, 97 évesen még karcolta a tojásokat. 330 darabos gyűjteménye maradt utána. Eleinte tele tojásokkal dolgoztak, én is úgy kezdtem. 1980 óta karcolok kifújt tojásokra, mert így higiénikusabb, nehezebben törik, és időtlen időkig eláll. A hagyományos minták mellett saját ötleteket is megkarcolok, kedvencem a rózsa motívum, de vannak virágos, nyulas, bárányos, madaras és vallásos motívumaim is. Szeretek verseket írni a tojásra. Az alapszínt sokszor természetes anyaggal festem: sáfránnyal, fekete ribizli levével, utólag gondosan polírozom. A legextrább mintát az ópusztaszeri kiállítás ihlette: egy tojásra karcolta Árpád fejedelmet és a hét vezért, lovon, tegezzel.
Tojáskiállítás Gencsapátiban
Régi emlékek
Csorba Csabáné az értékőrzés szellemiségét az édesapjától is örökíti: még gyerekként látta tőle, hogy mindig hazahozza a mezőről a római téglákat, cserépdarabokat, amiket aztán leadtak a Savaria Múzeumba. A legtöbbet Kűszeren találták, ahonnan a kavicsot volt szokás hozni a faluba.
– Ragaszkodom a régi emlékekhez. A kiállítás anyagának nyolcvan százaléka itt volt a szülői házban, csak össze kellett rendezgetnem, a húsz százalékot az ismerősök adták – tudjuk meg Marikától, akinek régi vágya volt a házi tárlat. Tavaly pünkösd után jött a gondolat, hogy az istállót átalakítják, a két fia nagyon sokat dolgozott benne. Feltörték a harminc centiméteres betont, újrakövezték, a kacatokat kidobták, az értékeket megtartották. Lehet látogatni.
