Járni tanul már a kis Kornélia - Társadalmi összefogás épült köréjük, tizenkét intenzív fejlesztő héten vannak túl

A legnagyobb fiú, Barni már nyolcéves, a hármasikrek – Marci, Gergő és Kornélia – négyévesek lesznek márciusban. A fiúk egészségesek, a kislány agykárosodást szenvedett, a következmények a mozgásfejlődését, látását, értelmét is érintették. Úgy adták haza a kórházból, hogy mozdulatlanul fog feküdni, és akaratlagos tevékenységre nem lesz képes. De a szülők nem hagyták ennyiben, minden fejlesztési lehetőséget megragadnak, és Kornélia már járni tanul. Miután gurul, kúszik, mászik, és terápián egy speciális járószerkezettel kezdett menni, otthon van egy pici járókerete, a két lábán elöl kerékkel, szívesen lép, ha az anyukája, Pecsicsné Kiss Veronika énekel: „Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk..:” A kislány ilyenkor elmosolyodik, és előreteszi az egyik lábát, aztán a másikat. Láthatóan azt a dalt is szereti, hogy „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” – nem zavarja, hogy rászerelik a lábára az ortézis nevű keménytámaszos bokacsizmát, abban is lépeget. A fejlesztésére már korábban létrehoztak Kornélia mosolyáért címmel egy alapítványt, és gyűjtést indítottak, hogy el tudják hordani az ország távolabbi pontjaira is a szükséges fejlesztésekre. Egyegy hét 150-200 ezer forintba kerül, a szülők célja az, hogy minden hónapban legyen egyegy intenzív terápia az itthoni fejlesztéseken túl. 

Az utóbbi időben kilenc hetet tudtak így tölteni a solymári Borsóházban, két hetet a szekszárdi Fizioközpontban, egy hetet Devecserben két konduktornál. Január elején ismét mennek Solymárra. Az alapítványhoz mindig jön be annyi pénz, hogy a terápiákat finanszírozni tudják, december 31-éig gyűjt nekik a Jótündérek csoport a közösségi oldalon. Előtte Harasztifaluban volt egy gyűjtődoboz, amibe számukra dobálták be az emberek az adományokat. Nyáron könyvvásárt rendeztek, ahol egy névtelen adakozótól származó könyveket árusítottak százszámra, ezt adventben megismételték. A köteteknek ajánlott ára volt, ki-ki annyit dobhatott a dobozba, amennyit gondolt. 

Most már nemcsak elmélet a család számára, hanem gyakorlati tapasztalat, hogy az agy képes újraprogramozni magát az ép területek felhasználásával, amint ezt Kornélia fejlődése mutatja. Az egyhetes tréningekre nemcsak Kornéliát viszik, hanem a három közül az egyik fiút is, hogy az apuka – munka mellett – bírjon a másik kettővel. Szerencsére segítenek Veronika szülei is abban, hogy mikor ki viszi óvodába, iskolába a gyerekeket, és mikor ki megy értük, hiszen az édesapa a kereső, a családfenntartó, az anyuka úgymond „otthon van” Kornéliával, és ápolási díjat kap. Az utazásokra azért is jó elvinni valamelyik fiút, mert őket is bevonják a feladatokba, látják, hogy Kornéliával is lehet játszani. Az ikerfiúknak pedig az jó a fejlődésük szempontjából, hogy nincsenek mindig együtt. Az anya számára az „otthon levés” nem egy kényelmes dolog, el kell látni a háztartást, a négy gyermeket, a férjet, és heti tíz terápiás óra van: járnak fejlesztésre Körmendre, Devecserbe egy konduktorhoz, Szombathelyre a korai fejlesztőbe, ahol látásfejlesztést és gyógytornát tartanak Kornéliának. A Fészkelődő Gyermekkuckóban konduktor foglalkozik vele, alkalmazzák a Dévény-módszert és egy szenzoros integrációs terápiát. Utóbbit ott megtanítják, és otthon heti ötször kell végezni. Ebbe tartozik a tojásfotel, amiben nemcsak Kornéliát forgatják, hanem mind a négy gyerek szívesen pörög benne, gurítgatják a kislányt gördeszkán, billegtetik az egyensúlyérzék fejlesztése miatt egy billenőlapon. Minden eszközzel további különböző feladatok is vannak. Az apuka és az anyuka rendszeresen hintáztatják plédben Kornéliát, mert az is érleli az idegrendszert.

 – Látok édesanyákat, akik a 30-40 kilogrammos gyermeküket kapják fel zokszó nélkül, és viszik fel az emeletre. Kornélia most 15 kilogramm, már most is nehéz emelni. Célunk, hogy Kornélia majd önállóan tudjon felmenni a lépcsőn, akár eszköz segítségével, fontos, hogy megtanuljon járni – mondja az anyuka. A csoda idén elkezdődött. A közösségi oldalon az anyuka rendszeresen közvetíti köszönetét a támogatásokért, és beszámol Kornélia fejlődéséről. Videón látjuk, hogy a terápián a kislány milyen ügyesen, boldogan kacarászva sétál egy hátul húzhatós járókerettel, láthatólag élvezi a mozgást. Az idei év nagy eredménye volt az is, hogy kimondta az első szót: apa.

 Ez egy nagy szerelem köztük – fűzi hozzá az anyuka. – Kornélia még inkubátorban volt, amikor megfigyeltük, hogy jobbak voltak a paraméterei, nagyobb aktivitást mutatott, kevesebb lélegeztetést igényelt, ha az apja jelen volt. András, a férjem végtelen hosszú ideig képes előtte ülni, és tanítani. A szülőktől rengeteg türelmet, erőt, energiát igényel a négy gyermek, kemény, embert próbáló munka a kislány fejlesztése.