Az ELTE Pedagógusképzéséért elismerő oklevelet Tóth Csaba főiskolai docens kapta

A laudáció megfogalmazza: „Művészi munkássága példaértékű a rajz- és vizuális­kul­túra-­tanár szakos pedagó­gusjelöltek számára, a hall­gatókkal való közvetlen és egyéni bánásmódja segíti őket az egyéni művészi és pedagógusi életutak minél teljesebb megélésében.” 

Megkérdeztük a Vasszécsenyben élő művész-tanárt, hogyan érinti az elismerés. 

– Nagyon jólesik, mert mindig komolyan gondoltam a tanítást. A művészetem miatt már kaptam kitüntetést, de a tanári tevékenységemért még nem – hangsúlyozta Tóth Csaba. – Pedagógusnap táján mindig fájt egy kicsit, hogy a művész-tanárok pedagógusi tevékenységére nem nagyon esik figyelem. A hírek a művészetünkről szoktak szólni, a tanári munkánkról nem. Ezért ez az elismerés most nagyon megható számomra. Bordács Andreának, a Vizuális Művészeti Tanszék vezetőjének köszönhetem ezt is, amint a Munkácsy-díjat is, mert ő terjesztett fel mindkettőre. Váratlanul ért, mert sokakat sokszor felterjesztenek, de nem mindenki kap díjat. Felemelő volt, hogy a szombathelyi származású rektortól, Borhy Lászlótól vehettem át, aki személyesen is kiemelte: örül, hogy egy szombathelyi kollégájának, egy berzsenyis tanárnak adhatja oda. 

Tóth Csaba azt is elmondta, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Központjának javaslatára két új kitüntetést alapított 2021-ben a Pedagógusképzési és Pe­dagógus-továbbképzési Ta­nács: az ELTE Pedagógusképzéséért díjat, valamint az elismerő oklevelet. Azokat jutalmazzák meg innentől kezdve minden évben, akik a legtöbbet tettek, illetve tesznek az ELTE pedagógusképzéséért. A díjátadó ünnepséget mindig az Eötvös József-féle első nép­oktatási törvény szentesítésének napjához, 1868. december 15-éhez kapcsolják. 

– Készül az ELTE online folyóiratában egy cikk a díjazottakról, ehhez kértek tőlem is válaszokat az e-mailben megküldött kérdésekre. Akkor végiggondoltam, hogy az általános iskola második osztályától fogva számomra és a körülöttem lévő felnőttek számára is nyilvánvalóvá vált az átlagtól eltérő rajzkészségem – mesélte Tóth Csaba. – Ha nem is tudatosult akkor még bennem, de ezen a téren képzeltem el a jövőmet. A felső tagozat végén elkezdett érdekelni a múlt és a régészet. A művészeti szakközépiskolás éveim alatt érett meg bennem, hogy a pedagóguspályát választom, addigra sok nagyszerű tanári példakép hatott rám, és vonzóvá vált számomra a nevelés és a tanítás. A Képzőművészeti Főiskolán aztán tanári diplomát szereztem, de nem tudtam rögtön tanárként elhelyezkedni. Négy évig a megyei hivatal művelődési osztályán dolgoztam, utána kezdtem tanítani a Berzsenyi főiskolán. A 32. tanévemben vagyok a szombathelyi campuson, a megye és a régió általános és középiskoláiban, művészeti alapfokú iskoláiban szinte minden városban és településen egykori tanítványaim oktatják a jövő nemzedékeit. A pedagógiát, az embernevelést, a tudás­átadást a hivatásomnak érzem. Azt is megéltem, hogy egykori tanítványaim időközben fel­növekvő gyermekei – saját szüleik példáját követve – ma a tanítványaim. 

Tóth Csaba a bő három évtized során a tanítás mellett a művészeti alkotótevékenységét sem adta fel, a Munkácsy-­díj és a Berzsenyi-díj ennek elismerése volt. A tanári munka ilyen értékelése, a rektortól átvett jutalom boldoggá tette, hiszen a pályája végén jár, 63 éves, még másfél esztendeje van a nyugdíjig. 

– 2024-től már nem fogok tanítani. Óraadóként még maradhatnék, de nem ezt választom, mert inkább még többet festenék – hangsúlyozta. – Ezenkívül a vasvári Békeház háromezer darabos képgyűjteményének is gondját viselem. Régen múzeum­őrnek hívták ezt a feladatot, de én ott külsős vagyok, nincsen státuszom, úgymond mentorként dolgozom, elő­adásokat tartok. Legközelebb január 20-án 17 órakor a Berzsenyi Dániel Könyvtárban: Tízéves a Vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteménye – a Vas megyei képzőművészet útja az impresszionizmustól az absztrakcióig címmel. Meghívtak a témával Zalaegerszegre is, egyeztetek Celldömölkkel, Répcelakkal, bemutatom a gyűjteményt Gyulán, az ötvenéves nyári művésztelepen is. Vasváron az augusztusi Békenapon lesz vetített képes előadásom, ahol hatszáz képet, a gyűjtemény húsz százalékát tudom bemutatni a háromezerből. 

A művész-tanár jelenleg örömmel fogadja a méltató szavakat, kollégái, diákjai gratulálnak az elismeréshez, nem véletlenül népszerű, sokan szeretik őt, munkásságára – mindkét oldalát tekintve – érdemes odafigyelni.