Egy táplánszentkereszti família genetikai csodája: a lánytestvéreknél egypetéjű lányikrek születtek

– Tündérbogyók, amíg ki nem nyílik otthon az ajtó, onnantól aztán Főnök1 és Főnök2 – mondta az egyik ikerpár anyukája, Palotayné Horváth Diána, amikor találkoztunk egy zenei foglalkozáson. Ritkaság, hogy mindkét ágon egypetéjű ikrek születtek, de az is kétségtelen, hogy volt rá esély, mert a felmenők között már nem is egy iker volt.

 A picik, Palotay Ráchel (Helli) és Tamara (Tami), másfél éves tipegők, a nagyok, Nagy Róza és Eliza háromévesek múltak, most mentek óvodába. Nem csak kívülállók, az anyukák is egyformának látják a testvérük gyermekeit, ha véletlenül nem a nevükön szólítják őket, a gyerekek kikérik maguknak (még picik, és nem élnek az ikerségben egyébként rejlő cserelehetőségekkel, amivel nagyobbak, kamaszok vagy bohó ifjak szoktak). 

A Nagy ikrek anyukájától, Nagyné Horváth Krisztinától megtudjuk, hogy az apai nagymamának születtek ikrei 1959- ben, de csak pár napot éltek. A férje, Nagy Szilárd nagymamájánál ugyanez történt, vagyis mindkettőjük apukájának lett volna két nővére. Óriási meglepetés volt az ikerterhesség, az első ultrahangos vizsgálaton még nem is látták. Két képet hoztunk Diának, azzal vicceltünk, hogy két baba lesz, nem tudtuk, hogy igaz. Aztán a 12 hetes genetikai vizsgálat előtt mondta az orvos, hogy miért nem szóltunk, hogy ketten vannak. Egy burokban voltak. A férjem, Szilárd röpködött örömében, a nőgyógyász csitította, hogy nem lesz ez egy fáklyás menet. Nem is az, de sok öröm van benne – mesélte Kriszti.

 – Összességében csodaként éltük meg, úgy is kezeljük. A mi lányaink ketten alkotnak egy egységet, a pici uncsik – így hívjuk az unokatestvéreket – két külön világ, és jobban nyitnak mások felé. Eliza és Róza nagyon együtt vannak, erre még a járványhelyzet is ráerősített, egyévesek voltak, nyitottak volna a világra, de az otthoni bezártságban nem nagyon lehettek más élményeik. Megpróbáltuk külön sétáltatni őket, de óriási sírás lett belőle. Most már tudatosan szervezünk külön programokat, egyik a papához megy, a másik a mamához, és amikor utána találkoznak, ölelik, puszilják egymást. Amikor egyiktől vért vettek, a másik egy pillanattal előbb kezdett torkaszakadtából ordítani kint, pedig nemcsak hogy külön voltak, nem is látták egymást. Akkor a legkiegyensúlyozottabbak, ha együtt vannak. Az még nagyobb meglepetés volt, amikor kiderült, hogy Dia is ikreket vár. 

Egy hónapot Amerikában töltöttünk, jártunk Kanadában, a Niagara vízesésnél, Las Vegasban. Hullámvasutaztunk, jártunk a hollywoodi élményparkban, New Yorkban végiggyalogoltunk hosszú-hosszú utcákat, repülőztünk, és ők megfogantak, megmaradtak, jönni akartak. Itthon tudtuk meg, hogy négyen vagyunk – mesélte Helli és Tami anyukája. 

– Az ultrahangos vizsgálaton mondták az „A baba” és „B baba” méreteit. Ricsi elfehéredett, én remegtem, akkor láttuk már az első másfél év nehézségeit Krisztiéknél. Először azt mondták, hogy fiúk, a nagypapa boldog volt, hogy továbbviszik a családnevet. A férjem azonnal megtervezte, hogyan alakítjuk át a házat, és hogy ekkora családnak új kocsi kell. Anyu nagyon örült, amikor mutattunk neki egy kiscipőt, aztán elhűlt, amikor elővettünk még egyet, mert már egyszer átélte az ikerszületéssel járó nehézségeket. Még ki se lábaltunk az elsőből, már jönnek a következők…

 Nem kis kihívás ez a maminak, Farkas Ildikónak, aki még csak 55 éves, négy műszakban dolgozik, de természetesen szívesen segít. Mindig csak egy ikerpárra vigyáz, korábban Krisztinél, most Diánál segít többet. A lányaitól „Dupla ikres nagyi” feliratú táskát kapott. 

Mindkét apuka részt vesz a gyerekek ellátásában. Nagy Szilárd, Eliza és Róza édesapja egyenesen úgy fogalmaz, hogy sokkal jobb a két gyerek, mert ha csak egy van, az anyuka babusgatja, az apának nem jut. De így mindig mindkettőjüknek van egy a kezében. Szilárd is pelenkáz, fürdet, játszik velük, mesét olvas. 

Hosszútávfutó lett, mióta az ikrek megszülettek, hogy kondicionálja magát, és meglegyen az énidő, Kriszti pedig heti kétszer edzésre jár. Palotay Richárd is el tudja vállalni egyedül Hellit és Tamit, ha Diának el kell mennie, laza, nem idegeskedik, ha például elesnek, hiszen úgyis futnak azonnal tovább. Ő is segít az etetéseknél, és mindenben, akár éjjel is felkel hozzájuk. Úgy véli, hogy sok szerepnek kell megfelelni – cégvezető, férj, apuka, és kell szabadidő is –, nem szégyen segítséget kérni, bébiszittert alkalmazni szükség esetén. 

A dupla ikrek ikertalálkozón is voltak az elmúlt nyáron Ikerváron – ahol a másfél éves Helli és Tami voltak a legkisebbek, ajándékot is kaptak: emlékérmeket és az ikerkutatásról és epigenetikáról szóló könyvet, amit dr. Tárnoki Ádám és dr. Tárnoki Dávid írtak, akik szintén ikrek.