2022.03.09. 17:30
Ahogy meghallották a szirénát, azonnal útnak indultak - Négy munkácsi családot helyeztek el Szarvaskenden
Húszfős menekültcsoportot fogadott be a község szélén található Szabó Tanya. Az anyák és gyermekeik biztonságban vannak, ellátásuk maximálisan biztosított, ezért sokat tesz a helyi önkormányzat dr. Major Katalin polgármester vezetésével. A kárpátaljai csoport jelenleg nem tud mást tenni, várakozik és bízik.
Négy családot helyeztek el, két gyermek még csak három hónapos
Forrás: Szendi Péter
A magánszállás Szabó József tulajdona, de jelenleg vállalkozó üzemelteti a helyet, aki beleegyezett, hogy a menekülő asszonyok és gyerekek két apartmanba beköltözzenek. A húszfős csoportot – ami tulajdonképpen négy családot jelent – két szomszédos lakrészben szállásolták el nagyjából 60-70 négyzetméteren. Meleg van, ágy, szekrény, ágynemű, huzat, törölköző, ruha és cipő biztosított, és ételnek, italnak sincsenek híján. Az egyik hatéves forma kislány kezében tejcsoki, nagyon boldog attól, hogy szorongathatja.
Egy kisfiú – talán hároméves – kemény táblás mesekönyvet hoz, majd egy játékot mutat. A gyerekek a bajból nem érzékelnek jóformán semmit, a felnőttek aggódnak, nem tudják, hogyan tovább. – Munkácsról jöttünk, két napig várakoztunk a határon, mert nagyon sokan voltak. A férjeink Magyarországon dolgoznak egy ideje, talán már egy éve is. Most itt a környéken van munkájuk, silókat építenek, ezért jöttünk mi is ide – mondja Hájas Erzsébet, majd gyorsan hozzáteszi: sokan beszélték, hogy mindenki átjön a határon, így hát iparkodtunk mi is, nehogy valakinek baja essen. Amikor meghallottuk a szirénát, azonnal indultunk, mert nekünk azt mondták, hogy ha megszólal a hang, menjünk, mert az nem jelent jót. A középkorú asszony hálálkodik, azt mondja, segítő szándékú népek vannak errefelé, de azért nem könnyű, hiszen két pici is van velük, Melissza és Dávidka még csak három hónaposak.
– Annyi szerencsénk van, hogy a férjeink a közelben vannak, és eljönnek meglátogatni bennünket. Szeretnénk mielőbb olyan helyre menni, ahol ha szükséges, huzamosabb ideig is maradhatunk. Hogy itt meddig leszünk, azt nem tudjuk – mondja búcsúzóul Erzsébet. Nem mindenkinek vannak papírjai, ezt Zalaegerszegen tudják intézni, bíznak benne, hogy ez a napokban megoldódik. A Szarvaskenden elszállásolt csoportnak megvan mindene, amire ilyen helyzetben szükség lehet. Csak ne lenne bizonytalan minden napjuk, hogy maradnak, mennek vagy hazatérnek Munkácsra. Ezt viselik a legnehezebben mindannyian.
