Fotókon és videón mutatjuk, milyen lett a restaurálás után a felújított jáki templom belseje

2020 augusztusa óta zárva volt a jáki templom. Azóta lezajlott a templombelső régészeti feltárása. Ennek legfontosabb eredménye, hogy beigazolódott az a feltételezés, amely szerint már a 11. században állt egy kisebb, egyhajós templom ezen a helyen, amely az azt körülvevő kora Árpád-kori temetkezések tanúsága szerint a falu plébániája lehetett. A korai templomot kibővítették illetve átépítették, mielőtt a 13. század második évtizedében megindult a ma is álló templom építése. 

A déli toronyaljban feltételezhetjük a birtokos Ják nemzetség temetkezőhelyét,  és itt találtunk meg egy olyan épített téglasírt, amelyben minden valószínűség szerint a templomépítő Jáki Nagy Márton csontjai nyugodtak. A templombelső egy sor már temetkezést is rejtett, amelyekből értékesebbnél értékesebb leletek bukkantak a felszínre. Az előkerült tárgyak - restaurálást követően - helyben, az apáti házban, illetve az újonnan építendő kiállítótérben lesznek láthatók.

A régészeti feltárás során az alapfalakon tapasztalt elválások, valamint a felmenő falak megfigyelése nyomán új képet alkothattunk a templom 13. századi építésmenetéről. Megmagyarázhatóvá vált egy sor olyan jelenség, amely eddig — az alapok ismerete nélkül  — értelmezhetetlen volt. Nyomon követhetővé vált az a folyamat, hogyan kezdték meg a 13. század elején az új templom építését a korai kis templom körül, majd hogyan zajlott annak fokozatos bontása az építkezés előrehaladtával. Tisztázódott több, az építés során bekövetkezett tervváltás oka és módja, pontosabban látjuk a templomot építő műhelyek cserélődését. A korai és a 13. századi templom viszonyáról, építésük menetéről szintén a kiállításon számolunk be.

Nemcsak tudományos, hanem műszaki okai is voltak a templombelsőben folyó munkáknak. A legfontosabb ezek közül, hogy a falakat rendkívüli mértékben károsította a felszívódó talajnedvesség. Elavult a templom világítása, hangosítása. A padló felszedése módot adott arra, hogy utólagos talajnedvesség elleni szigetelés készülhessen, az elektromos vezetékek és szerelvények nagy részét el lehessen rejteni a padló alá. A padokban fűtés is létesül, enyhítve a téli hideget.

A legjelentősebb változást a megjelenésben a falak és boltozatok restaurálása jelenti. A 19-20. század fordulóján végzett restaurálás óta a gyertyás világítás és a páralecsapódás következtében a falak elkoszolódtak, a díszítőfestések és freskók elhalványodtak, belemosódtak a tompa, szürke felületekbe. Az ólomkeretes ablakok rogyadozni kezdtek, több helyen lyukasak voltak. A bútorzat elkoszolódott, rovarfertőzés támadta meg, helyenként meggyengült a szerkezete. A bejárati ajtókat megviselte az időjárás, vasszerelvényeik rozsdásak és hiányosak voltak, utólagosan bevésett zárak csúfították el őket. 

A restaurálás eredményeként a templombelsőben megmaradt 13. századi freskók megszabadultak az őket borító koszrétegtől és a 20. század folyamán készített átfestésektől, kiegészítésektől. Ennek következtében világosabban látjuk, mi eredeti a képekből. Előbukkant olyan előrajzolás is, amely a falkép készítése közbeni módosítást dokumentálja. A természettudományos vizsgálatok (a festékpigmentek meghatározása) megerősítette a képek stílusa alapján alkotott feltételezést, amely szerint a déli toronyalj képeit más festő készítette, mint a főapszisban a névadó szent ábrázolását. Utóbbi kép a Kárpát-medencében abból a szempontból egyedülálló, hogy nincsen több 13. századi festett oltárkép, amely a templom építésének, felszentelésének időszakából maradt volna fenn. 

A templom falait több alkalommal is festéssel díszítették. Az építészeti tagozatokat hangsúlyozó színezés, kőosztást imitáló festés, stilizált növényi ornamentika és geometrikus díszítmények borították a falakat. Többségük a 17. században készült, amikor nagyobb felújítást végeztek a templomon. A festéseket később meszeléssel fedték el. A restaurálás során megszabadították őket a lerakódott szennyeződéstől, és ahol szükséges volt, ott konzerválták, megerősítették a maradványokat. 

Elkészült az üvegablakok restaurálása, egy részük már visszakerült helyére. A padok is készen vannak, húsvétig összeállítják őket. 

A templom liturgikus terének megújítására ezt követően kerül sor, a tervező művészt pályázaton választja ki a beruházást lebonyolító Szombathelyi Egyházmegye. Egyéb feladatok is hátra vannak: a legfontosabb a templombelső klímájának szabályozása, amit “okos rendszerrel” oldanak meg a tervezők, figyelembe véve a külső és belső hőmérséklet és páratartalom viszonyait.

Összességében a templom belső restaurálása eredményeként a templom értékei ismét érvényesülnek. A fennmaradásukat veszélyeztető tényezőket sikerült jelentősen mérsékelni. A munka a liturgikus használatot, a tudományos megismerést, a fenntartást és a mai kor igényeinek megfelelő, színvonalas ismeretterjesztő bemutatást egyaránt szolgálja.

A templom helyreállítása még nem fejeződött be teljesen. A legfontosabb feladat a monumentális nyugati kapu restaurálása. Ezt követi a kert rendezése, parkosítása, majd a kiállításokat befogadó látogatóközpont építése.