Nagypénteki liturgia - Világnak váltsága függött a kereszten: a Kálvárián jártunk

Ezen a napon nincs szentmise, hogy ez a hiány is Jézus halálára irányítsa a figyelmet. A tabernákulum nyitva, a templom lecsupaszítva, a pap leborul a földre legteljesebb hódolata jeleként. A Jézust jelképező oltár díszlet nélkül áll, emlékeztetve a Golgota csupasz sziklatömbjére is, ahol a megváltás áldozata végbement. Eléje állítják a felfeszített Krisztus keresztjét. A liturgia három részből áll: az első részben felolvasás van Jézus szenvedésének titkáról, ezután könyörögnek az egyházért, a hívőkért és nem hívőkért.

 A második rész a kereszthódolat, lélekben ott vagyunk a Golgotán: „Íme a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága.” A harmadik rész az áldozás. Nagypéntek délután Horváth József atya piros ruhában, ministránsokkal jött be a Kálvária templomba, leborult a kereszt előtt. Izaiás próféta könyvéből olvastak fel, arról, hogy az Úr szolgája miként diadalmaskodik, és nagy dicsőségre emelkedik. Felelevenítették a szenvedéstörténetet: Jézus a kereszten dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata.

 A fájdalmak férfija lett, megvetett volt, utolsó az emberek között, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat. A próféta szerint nem becsülték sokra, bár az emberek betegségeit és fájdalmait viselte. Megvertnek nézték, akire lesújtott az Isten, akit megalázott. Pedig az emberek bűneiért szúrták át, az emberek gonoszságaiért törték össze. Megkínozták, és ő alázattal elviselte. Nem nyitotta ki a száját, mint a juh, amelyet leölni visznek. A bárány elnémul hóhéra előtt. Aztán az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást, és azóta is sok nemzet ámul rajta.